(PDF) New passementerie fibulae from Kesztölc and Dunaújváros in Transdanubia

The study discusses the passementerie fibulae in relation to three new finds of this jewellery type from Transdanubia. The pieces from Kesztölc (County Komárom–Esztergom) came to light in 2008 as part of a large Late Bronze Age hoard (Ha A1–A2) containing over a hundred artefacts (Figs 1–3). Gergely Radovics, a local collector, presented the inds he had discovered with a metal detector to archaeologists Gábor V. Szabó and Gábor Lassányi. The assessment of the inds is in progress as part of my MA thesis. The other fibula comes from Dunaújváros (County Fejér). It was discovered in the museum’s collection by Gábor Váczi during his research in the museum. The ind circumstances of the fibula are not known (Fig. 4). The Dunaújváros fibula and fibulae 1 from Kesztölc can be assigned to Type A3a, while fibulae 2 can be grouped among the Uzsavölgy type fibulae in view of its morphological traits. The date of the deposition of the Kesztölc hoard (Ha A1–A2) is based on various artefacts in the hoard, such as socketed axes with a Y rib, belt plaques, thirty-eight rings with pointed terminals, mount of a Žatec type cista. The Dunaújváros fibula can be broadly dated to the Ha A1–Ha B1 period. The study offers an overview of previous research and a typo-chronological assessment of the finds (Figs 7–8), as well as a catalogue of the known types (Lists I–XV) and a distribution map of the currently known fibulae from the Carpathian Basin and neighbouring regions according to type (Figs 9–10). Knowing that this region is adversely affected by the activity of illegal metal detectorists and the illicit antiquities trade, I also searched for passementerie fibulae offered by Western European and American auction houses, and I also presented the little-known pieces in foreign collections (Figs 5–6). Passementerie ibulae evolved in the Carpathian Basin during the Ha A period. A rich variety of these fibulae is known from Moldavia to Germany and from Poland to Serbia. The greatest concentration can be noted in the Transdanubian distribution of the Urnield culture and in the Lausitz distribution. All basic forms had appeared by the Ha A1 period. Most of the known pieces can be dated to this period and the ensuing Ha A2 period, while the various formal sub-variants appeared in the Ha B1 period. The latest pieces were deposited in the Ha B3 period (Fridoling). The internal chronology of the passementerie fibulae is uncertain because it is based on the synchronisation of the bronze hoard horizons of Central Europe. This stylistic chronology is in part outdated and in part unreliable. A new, revised chronology of the entire Carpathian Basin will no doubt inluence the dating of these fibulae too. It seems to me that the current, over-complicated typological scheme is unnecessary and that there is no need to further sub-divide the unique pieces, such as the ones from Dobrinci, Fridoling, Pobrežje and Sviloš, and the improved/modiied versions, such as the ones from Kuzmin, Manín, Stupava and Porta-Bohemica-Labe, into further sub-types; these artefacts should be regarded and treated as unique pieces. Most of the known passementerie fibulae were part of a hoard or were stray finds, while the few pieces originating from burials (Heršpice, Krásna Ves, Partizánské, Jasenica, Kotešová, Chotín, Békásmegyer, Senta, Celldömölk-Sághegy) are usually fragmentary. Little is known about how they were worn owing to the period’s cremation rite. In my view, there are few well-documented and anthropologically analysed graves for linking these fibulae to a particular gender, and thus I would challenge their interpretation as part of the female costume jewellery. Even though a prestige role is often accorded to passementerie fibulae, there is no conclusive evidence to support this. However, it must in all fairness be noted that the manufacture of these jewellery pieces called for a complex metallurgical chaine opératoire and advanced metalworking skills. Passementerie fibulae fall into the same jewellery category as gold ornaments. Diadems, inger-rings, passementerie necklaces and spiral bracelets, whose production called for superior metallurgical knowledge. Both intact pieces and fragmentary ones come from the period’s major sites such as Velem and Sághegy. It seems to me that passementerie fibulae of Types B and C were part of the elite’s possessions because of their size, sophisticated manufacturing technique and rarity. This study will hopefully provide a irm basis for further studies on how Late Bronze Age fibulae were worn. There are still many unresolved questions regarding passementerie ibulae; the re-publication of old inds would enable an analysis of this artefact type based on exact metrical data. New, well-documented grave assemblages will no doubt contribute to a better understanding of the function of this remarkable jewellery type and to answering a set of perplexing questions.

Ôsrégészeti srégészeti levelek prehistoric newsletter budapest, 2012 Szerkesztők: Anders Alexandra Kalla Gábor Kiss Viktória Kulcsár Gabriella V. Szabó Gábor Fordítás, idegen nyelvi lektorálás: Seleanu Magdaléna Szerkesztőség címe: 1088 Budapest, Múzeum körút 4/B e-mail: osreglevelek@freemail.hu Megjelenik évente az Ősrégészeti Társaság kiadásában ISSN 1585-1206 A kötet megjelenését támogatta: ELTE BTK Régészettudományi Intézet Címlap: Dunaújváros – paszományos ibula (Tarbay 4. kép alapján) Tartalom / Contents A 70 éves K. Zoffmann Zsuzsanna köszöntése (Köhler Kitti) ................................................................. Gutay Mónika–Kerékgyártó Gyula–Kecskeméti Attila: Bifaciális levélhegyek a Mátraaljáról / Bifacial leaf points from the Mátra Mountains ................................................................................................ Mester Zsolt–Faragó Norbert: Neolitikumot jelző pattintott kövek Eger-Kőporosról / Neolithic chipped stone implements from Eger-Kőporos .......................................................................................... Kalicz Nándor–Kovács Katalin: Háztípusok a késő neolitikus aszódi lelőhelyen / House types at the Late Neolithic settlement of Aszód ..................................................................................................... Pintye Gábor: Egy kallódó őskori csontfésű Békés-Pováddombról / A prehistoric bone comb from Békés-Pováddomb ............................................................................................................................... Szilágyi Márton: Rézkori rézbalta Bölcske határából. A dunántúli kora és középső rézkori rézművesség újabb kérdései / A Copper Age copper axe from Bölcske. Metalwork of the Early and Middle Copper Age in Transdanubia .............................................................................................................. K. Zoffmann Zsuzsanna: A bodrogkeresztúri kultúra embertani leletei Mezőkövesd és Szihalom lelőhelyekről / Anthropological inds of the Bodrogkeresztúr culture from Mezőkövesd and Szihalom ............................................................................................................................................. Horváth Tünde–Kulcsár Gabriella: Ismeretlen rendeltetésű kerámia tölcsér a kora bronzkori Somogyvár–Vinkovci-kultúrából, Balatonőszöd-Temetői-dűlő lelőhelyen / A ceramic funnel of unknown function of the Early Bronze Age Somogyvár–Vinkovci culture from BalatonőszödTemetői-dűlő ....................................................................................................................................... Timothy Earle–Magnus Artursson–Tamás Polányi–Magdolna Vicze: Rapid Assessment of Bronze Age Settlement Studies in the Benta Valley, Hungary: A Micro-regional Approach / Bronzkori települési kutatások gyors és hatékony kiértékelése a Benta-völgyben: Mikro-regionális szemlélet .................... Novák Mariann–Váczi Gábor: Késő bronzkori fegyverlelet a Bakonyból — Megjegyzések az urnamezős művelődés fegyverdeponálási szokásaihoz / A Late Bronze Age weapon ind from the Bakony region, Hungary — Notes on the weapon deposition practices of the Urnield culture ....... Tarbay Gábor: Újabb paszományos ibulák a Dunántúlról: Kesztölc és Dunaújváros / New passementerie ibulae from Kesztölc and Dunaújváros in Transdanubia .................................................................. Bóka Gergely: Preszkíta csontlemezek a Kárpát-medencében / Pre-scythian bone plaques in the Carpathian Basin ................................................................................................................................. 5 12 18 31 48 53 60 69 84 94 115 137 Vita Keszi Tamás: Rendhagyó könyvismertető — Kritikai megjegyzések Dieter Vollmann: Studien zum Übergang von der Kupferzeit zur frühen Bronzezeit im östlichen Mitteleuropa című könyvéhez ....... 165 Hírek 182 Az Ősrégészeti Társaság hírei / News Technikai Információk / Technical informations ............................................................................... 183 Ősrégészeti LeveLek 12 (2010) 3 Újabb paszományos ibulák a Dunántúlról: Kesztölc és Dunaújváros 2008 nyarán, egy Kesztölc és Esztergom között elterülő szántóföldön, Radovics Gergely, helyi fémkeresős, több mint száz tárgyból álló késő bronzkori leletegyüttest talált, amely többek között két töredékes állapotban megmaradt paszományos ibulát1 is tartalmazott. A találó 2010. május 8-án adta át a leletegyüttest az otthonába kiérkező V. Szabó Gábor és Lassányi Gábor régészeknek.2 A közelmúltban egy másik „felfedezés” is történt. Váczi Gábor a dunaújvárosi Intercisa Múzeumban végzett kutatómunkája során igyelt fel egy paszományos ibulára, mely mint utóbb kiderült, közöletlen volt. Váczi G. a tárgyat rajzzal és az alapvető méretadatok felvételével dokumentálta.3 A ibula pontos előkerülési körülményei ismeretlenek, lelőhelyként csak „Dunaújváros” volt feltüntetve. A három ibula pontos leírása a következő: Kesztölc 1. Paszományos ibula (A3a): A ibula töredékes, vezérkorongja, az egyik külső oldalkorongpárja, illetve az ellentétes oldalán lévő belső és külső oldalkorongja hiányzik. A tárgyat körátmetszetű huzalok építik föl. Oldalkorongjai laposak, kilenc menetesek. A külső és belső oldalkorongpárok külön-külön drótból készültek, ezeket a középen áthaladó huzallal együtt három lapos ovális, öntött, kalapált ibulapánt fogja össsze. A középen áthaladó huzal a rugó előtt jellegzetes nyolcas hajlatot 1 A magyar szakirodalom többféle megnevezéssel — tekercselt, sujtásos, vezérkorongos — is illeti ezt a tárgytípust. Itt az angol (Passemetrie ibula) és német (Posamenterieibel) szakterminusból levezethető megnevezést alkalmazzuk. 2 A kesztölci depó feldolgozásának lehetőségéért V. Szabó Gábornak szeretnék köszönetet mondani, aki mindemellett szakmai tanácsaival, valamint a tárgyegyüttes restaurálási és fotózási költségeivel is segítette munkámat. 3 A dunaújvárosi ibula publikálási lehetőségéért, illetve szakmai útmutatásaiért Váczi Gábornak szeretnék köszönetet mondani. Ősrégészeti LeveLek 12 (2010) 1. kép. Kesztölc — A3a altípusú paszományos ibula Fig. 1. Kesztölc — Passementerie ibula of Type A3a 2. kép. Kesztölc — Uzsavölgyi típusú paszományos ibula Fig. 2. Kesztölc — Uzsavölgy type passementerie ibula 115 ibulák kutatástörténetét, elterjedését, tipológiáját és datálási kérdéseit. Kutatástörténeti vázlat — Egy tipológiai rendszer születése 3. kép. Kesztölc — Uzsavölgyi típusú ibula kengyelrészlete Fig. 3. Kesztölc — Detail of the bow of the Uzsavölgy type ibula ír le. H.: 11,8 cm, Szé.: 5,5 cm, oldalkorong Á.: 2,3 cm, pántok H.: 1,6 cm, 1,8 cm, 1,5 cm, huzal Á.: 0,2 cm, S.: 42, 67 g (1. kép). 2. Paszományos ibula (Uzsavölgy C): A ibula erősen töredékes, oldalkorongjaiból csak egy maradt meg épen. Testét körátmetszetű huzal építi fel. Az oldalkorong a központi huzallal együtt egy keskeny négyzetes, hajlított lemezpántba csatlakozik. Ide illeszkedik még, a típusra jellemző kifelé ívelő huzalkeret is, illetve egy inom drótból álló töredék, amely valószínűleg a belső hurkos drótdíszítmény maradványa lehet. A középen áthaladó huzal a rugó előtt nyolcast ír le. A depóból előkerült még egy oldalkorong is, amely a méretadatok és a patina alapján minden bizonnyal ehhez a ibulához tartozhatott. H.: 7,3 cm, Szé.: 5,7 cm, oldalkorong Á.: 3,4 cm, Pánt H.: 1,7 cm, Huzal Á.: 0,2 cm, S.: 21,97 g; oldalkorong Á.: 3,4 cm, huzal Á.: 0,2 cm, S.: 12,45 g (2–3. kép). Dunaújváros 1. Paszományos ibula (A3a): A tárgy töredékes, hiányzik vezérkorongja és egyik külső oldalkorong párja; ugyanezen oldalon lévő belső oldalkorong párjának csak huzaltöredékei maradtak meg. A ibula körátmetszetű huzalból épül föl, ennek vastagsága részenként eltérő. A lapos oldalkorongok kilenc menetesek, a rugó egyik oldalán lévő oldalkorong enyhén szétbontott. A külső és belső oldalkorong párok külön-külön huzalból épülnek fel, ezeket a középen áthaladó huzallal együtt három négyzetes, öntött ibulapánt tartja össze. A középen áthaladó huzalból épül fel a tűtartó, valószínűleg ugyanezen huzal építette fel a rugót és a ibulatűt is. H.: 17, 9 cm, Szé.: 8 cm, oldalkorong Á.: 3,1–3,5 cm; pántok H.: 1,7 cm, 1,8 cm, huzal Á.: 0,2–0,4 cm (4. kép). A kesztölci és dunaújvárosi darabokat érdemes tágabb kontextusban megvizsgálni, ehhez viszont elengedhetetlen áttekinteni és összegezni, a paszományos 116 1880-ban Ingwald Undset gyűjtötte össze az akkor ismert ibulatípusokat (Undset 1880, 54–57, Abb. 2, Taf. 12. 6). 1897-ben Pulszky Ferenc a paszományos ibulákat a „lapos ibulák” csoportjába sorolta (PULszky 1897, 163). Nagyjából ekkor Hampel József már megalkotta a tárgytípus első felosztását: „E – spirálkorongos kengyelű, F – levélkengyelű, G – függődíszes ibulák” (HamPeL 1896, 135–137). Később Miske Kálmán a „magyar typusú kapcsolótűk” csoportjába helyezte a kérdéses darabokat (miske 1910, 66–67, II. t. 7). Márton Lajos munkája lett az alapja a későbbi felosztásoknak. Az „egytagú ibulák” csoportján belül különböző típusokat választott szét. Felvetette, hogy a „pajzsos ibulákhoz” sorolható Stupava-i darab átmeneti jelleget mutat a „vezérkorongos ibulák” felé. Külön foglalkozott az uzsavölgyi ibulával, mely véleménye szerint felépítésben kevésbé tér el a kettő-három-négy oldalkoronggal rendelkező vezérkorongos ibuláktól (márton 1911, 341–346). Az 1920–30-as években átfogó munkákban találkozhatunk a paszományos ibulákkal (CHiLde 1929, 342, 374, Pl. VII; Åberg 1935, 55). A korszak legfontosabb alapvetését Jan Filip írta, aki létrehozta a máig érvényes három tipológiai főcsoportot: A (függődísz nélküli), B (függődíszes „madárprotómás”), C (hurkolással keretezett, pajzskengyeles). J. Filip csoportjait morfológiai és kronológiai alapon választotta szét, tőle számítva a kutatás gyakorlatilag csak további alcsoportokat határozott meg (FiLiP 1936–1937, 120; 1969, 1072–1073). Jozef Paulík szolgált újabb eredményekkel az 1950-es években. Munkájában összegyűjtötte a szlovákiai darabokat, pontosította a típusokat (az A csoporton belül megkülönbözötte az A1, A2 és A3 típusokat) és inomította a kronológiát (PaULík 1959). Patay Pál átfogó közlést adott a magyar anyagról, bevonva a cseh, szlovák, ukrán és román területek ibuláit is, további altípusokra osztva az A csoportot: A3a, A3b, A3c (Patay 1964). Az egyik legteljesebb összefoglalást Bader Tibor készítette el, aki az A csoportot „Rimavská Sobota”-nak nevezte el, továbbá négy típusra osztotta a C csoportot: Uzsavölgy, Sadská, Suseni, Sviloš (bader 1983, 41–56). Az 1970-es évektől paszományos ibulákkal nagyobb összefoglalásokban, illetve a közép-európai régióval foglalkozó Ősrégészeti LeveLek 12 (2010) Prähistorische Bronzefunde sorozat köteteiben találkozhatunk (novotná 1970, 57–60; vinskigasParini 1973; k emenCzei 1984; mozsoLiCs 1985, 68–70; Ř íHovský 1993, 56–62; vasić 1999, 22–27; kobaL’ 2000, 68–69; teržan 2000, 37–38, Abb. 83; novotná 2001, 36–51; dergačev 2002, 44; gedL 2004, 79–80; kytLiCová 2007, 38, 292–293, 306; k ašUba 2008, 214–217). A jó egy évszázados kutatás eredményeként igen részletező tipológiai felosztás rajzolódott ki (7–8. kép): A csoport (A1 típus, A2 típus/A2a és A2b altípusok, A3 típus/A3a, A3b és A3c altípusok), B csoport, C csoport (Uzsavölgy-, Sadská-, Suseni-, Sviloš-típus) (FiLiP 1936–1937, 120; Patay 1964, 15–17; FiLiP 1969, 1072–1073; bader 1983, 41–56; novotná 2001, 38–39). 4. kép. Dunaújváros — A3a altípusú paszományos ibula (rajz: Váczi G.) Fig. 4. Dunaújváros — Passementerie ibula of Type A3a (drawing: G. Váczi) Paszományos ibulák Közép-, Kelet- és DélEurópában — Formaspektrum, elterjedés és időrend A paszományos ibulák családja Közép-, Kelet- és Dél-Európában egyaránt megjelenik a késő bronzkor folyamán (Ha A1–Ha B1, B3) (8. kép). Kultúrákon átívelő voltukat szemlélteti, hogy példányaikat Lengyelországtól Szerbiáig, Csehországtól Moldáviáig észlelhetjük a régészeti anyagban. Az ismert leletek döntő többsége bronzdepókból származik, csupán kisebb részük került elő sírok mellékleteként. A formailag jól meghatározható példányokon kívül a kutatás jelentős mennyiségű atipikus töredéket is ehhez a ibulához sorol, egyes esetekben még az A csoportba történő helyezésüket is megkísérelik (I. lista)4 (bader 1983, 47–49; k emenCzei 1984, 150–151; mozsoLiCs 1985, 102–104, Véleményem szerint ezen darabokat mindenképpen nagy óvatossággal kell kezelni, lévén, hogy többségük spirálkorong vagy tű. E jellemzők nem kizárólagos ismertetőjelei a paszományos ibuláknak, hasonló szerkezeti elemek, díszítmények megjelenhetnek akár a lemez- és drótkengyeles ibulákon is. Ezért listámban több, a kutatás által az A csoportba sorolt példányt, az atipikus listába helyeztem. 4 Ősrégészeti LeveLek 12 (2010) 116–118; Ř íHovský 1993, 58; vasić 1999, 24; novotná 2001, 49–50; dergačev 2002, 44; k ašUba 2008, 215). A három csoport egyszerre jelenik meg a Ha A1 időszakban. A legalapvetőbb formát az A csoport képviseli, ide sorolható a kesztölci 1. és a dunaújvárosi ibula is. A típusokra bontást az oldalkorongok és ibulapántok száma alapján rendszerezte a kutatás (A1: négy oldalkorong/1 pánt, A2: három oldalkorong/2 pánt, A3: nyolc oldalkorong/3 pánt). A legkisebb példány az A1 típus (általában 10–15 cm), legnagyobb koncentrációban és számban a Balaton északi és déli részén került elő, de példányai megjelennek a Szerémségben és a Bánátban, egy esetben a Tiszavidéken (Jászkarajenő), illetve Erdélyben is (Cincu) (II. lista). Az elterjedés alapján látható, hogy ez a forma, néhány kivételtől eltekintve alapvetően a dunántúli urnamezős kultúra területén jelenik meg, datálása egységesen a Ha A1 időszakra tehető, mindössze a jászkarajenői depó esetén számolhatunk egy későbbi földbekerüléssel (Ha A2) (Patay 1964, 11, 14; bader 1983, 42; vasić 1999, 25–26). Ezt az egységes képet borítja fel a felső-bajorországi irdolingi depóból előkerült példány. Formája emlékeztet az A1 típusra, viszont két, az oldalkorongokkal megegyező nagyságú 117 5. kép. Paszományos ibulák európai és amerikai múzeumokban és aukciós házakban — 1: Metropolitan Museum of Art (New York), 2: Phoenix Ancient Art S. A. (New York), 3: „Dél-Közép-Európa”, Christie’s, 4: „Europa”, Numisart GMBH, 5: „Közép-Európa, Magyarország”, Christie’s, 6: „Közép-Európa”, Ward & Company, 7: „Budapesttől északra”: Barbier Mueller Museum (Geneva), 8. Feuersbrunn, Naturhistorisches Museum (Bécs), 9. Onassis Cultural Center „Worshipping Women” (New York) Fig. 5. Passementerie ibulae in European and American museums and auction houses — 1: Metropolitan Museum of Art (New York), 2: Phoenix Ancient Art S. A. (New York), 3: “Southern Central Europe”, Christie’s, 4: “Europe”, Numisart GMBH, 5: “Central Europe, Hungary”, Christie’s, 6: “Central Europe”, Ward & Company, 7: “North of Budapest”, Barbier Mueller Museum (Geneva), 8. Feuersbrunn, Naturhistorisches Museum (Vienna), 9. Onassis Cultural Center “Worshipping Women” (New York) vezérkoronggal rendelkezik.5 Az együttes földbehelyezésének idejét a Hostomice–Stillfried csésze és a szemüveg ibula alapján a Ha B3 időszakra helyezték (kosCHik 1981, 37, 39, 48, Abb. 1–2). Hasonló példány ismert Pobrežje temető 127. sírjából is; itt viszont pánt helyett dróthuzal rögzíti a kengyelhez az oldalkorongokat (PaHič 1972, 70, Taf. 27. 7, Taf. 47. 13; gabroveC Hasonló inom eltérések alapján a kutatás előszeretettel állapít meg altípusokat, melyet itt szükségtelennek tartunk. 5 118 1983, 57, Taf. X. 9). Az utóbbi két tárgyat Sabine Pabst a paszományos ibulák „Pobrežje típusába” sorolja (Pabst 2011, 211, Abb. 8. 222). Szinte kizárólag depókból ismert az A2 típus. Többségében a Duna-könyöktől a Felső-Tisza-vidékig jelennek meg darabjai, érintve Magyarország, Szlovákia, Ukrajna, egy esetben pedig (Pećinci) Szerbia területét (III. lista). Egy példány ismert az ausztriai Feuersbrunn-ból, illetve egy ismeretlen lelőhelyről Ősrégészeti LeveLek 12 (2010) 6. kép. B típusú paszományos ibulák európai és amerikai múzeumokban és aukciós házakban — 1: „Közép-Európa” (Royal-Athena Galleries, Ex German Collection), 2: „Közép-Európa” (Metropolitan Museum of Art, Josef & Brigitte Hatzenbuehler ajándéka, 2007) Fig. 6. Passementerie ibulae of Type B in European and American museums and auction houses — 1: ”Central Europe” (Royal-Athena Galleries, Ex German Collection), 2: ”Central Europe” (Metropolitan Museum of Art, Gift of Josef & Brigitte Hatzenbuehler, 2007) of Art, Josef & Brigitte Hatzenbuehler ajándéka, 2007) származó darabot az Onassis Cultural Center „Worshipping Women” kiállításán New York-ban láthattunk (5. kép 8–9). Mária Novotná a ibulát felépítő huzal átmetszete alapján két altípusra osztotta őket: A2a – körátmetszet, A2b – négyzetes átmetszet (novotná 2001, 38–39). Az előbbi altípust döntően a Ha A2 időszakra helyezik, de léteznek idősebb (Ha A1) datálású darabok is, ilyenek az Antalovce-i és Pećinci-i I. depó példányai. A mindössze két darabból (Rimavská Sobota, Stupava) álló A2b altípus keltezését egészen a Ha B1 korszakig viszik (IV. lista) (bader 1983, 50; mozsoLiCs 1985, 68–70; novotná 2001, 45–46). A paszományos ibulák döntő többségét az A3 csoport képviseli (V. lista). Az altípus szétválasztása ez esetben is inom jellemzők alapján történik. Az A3a és A3b altípus közötti legszembetűnőbb eltérés a rugó előtt felépülő nyolcas hajlat megléte, illetve hiánya. Továbbá, hogy az utóbbi esetében négyzetes átmetszetű huzalból épül föl a ibula. Az úgynevezett A3c altípus szerkezetileg különbözik, mivel kengyel és vezérkorongja egy huzalból épül föl, továbbá az oldalkorongot és a tűt egy másik drót képezi (Patay 1964, 15–20; bader 1983, 43–46; novotná 2001, 38–39). A kesztölci 1. és a dunaújvárosi példányt az A3a csoportba sorolhatjuk, analóg leleteik döntően a Dunántúlon kerültek elő. Néhány példány ismert a Tisza-vidék (Kenderes II), az Északi-középhegység és Szlovákia déli területeiről (Érsekvadkert, Szécsény, Kamenný Most, Rimavská Sobota, Trenčín). Az altípus egészen meglepő távolságokba is eljut, jól besorolható darabjai ismertek Horvátország (Brodski Varoš), Erdély Ősrégészeti LeveLek 12 (2010) (Corneşti, Sânpetru German), de még Lengyelország (Pawłowice Namysłowskie, Świerczów) vidékéről is (VI. lista). A fenti leletek mind bronzdepókból származnak. 1943-ban Celldömölk-Sághegy délkeleti lejtőjént tártak fel egy 20 urnasírból álló temetőt, az egyik sírban tíz darabra tört A3a altípusú ibula került elő, érdekessége, hogy a vezérkorongját felépítő drót legbelül tordírozott. A leleteket Kőszegi Frigyes az UK III. fázisra (Ha A1) helyezte. A sírok leletösszefüggései tisztázatlanok, Mozsolics Amália szerint az itt előkerült kerámia a váli kultúrához köthető (Lázár 1951, 37; Patek 1968, 36–37; mozsoLiCs 1985, 69; kŐszegi 1988, 130, 47. t.). Elgondolkodtató az Orciról előkerült „depó”; Melháld Gyula leírásában említi, hogy a tárgyak egy „kétfülű fazékból” kerültek elő, amely alján csontok voltak, amit sajnálatos módon a megtalálók értéktelennek találván, a kerámia anyaggal együtt otthagytak (meLHáLd 1886, 231). Egy ép példányt a Ward & Company „Közép-Európa” megnevezéssel bocsátott árverésre (5. kép 6). Az A3b altípus példányai jórészt Szlovákia területén kerültek elő, két esetben Északkelet-Magyarországon (Bodrogkeresztúr, Bükkaranyos), továbbá Erdélyben (Oradea, Satu Mare vidéke) és a szerb (Sviloš) régióból (VII. lista). Ez az altípus igen kedvelt a nyugat-európai műkincspiacon, leggyakrabban „Közép-Európa” lelőhely megnevezéssel árverezik őket; öt példányt ismerünk a Christie’s, a Numisart GMBH és a Phoenix Ancient Art aukciósházakból (5. kép 2–5). További, a szakirodalomból nem ismert darabot őriz a genovai Barbier-Mueller Museum, a tárgy 119 lelőhelyét „Budapesttől északra” határozták meg. A ibula a kiegészített vezérkorongtól eltekintve ép (H.: 17,8 cm; Szé.: 6 cm) (5. kép 7). Egy tökéletesen ép, A3b típusú paszományos ibula látható a New York-i Metropolitan Museum of Art kiállításán is (5. kép 1).6 Az A3c altípust három lelőhelyről7 ismerjük, két példányuk Moldáviából (Bîrlad, Rafaila) ismert, továbbá két kiváló állapotban megmaradt kettős kengyelszerkezetű darab található a szerbiai Sečanj depóban (VIII. lista). A 2000-es években közölt Ladislav Veliačik egy különösen izgalmas szórvány leletet a Lausitz-kultúrához köthető Malý Manín erődített telepről. Ez az egyedülálló példány, hosszúságában elérte a 29,9 cm-t, kengyele az A3c típushoz hasonlóan kettős. Mindössze három oldalkorongja maradt meg, de a pántok kimagasló száma (5) alapján eredetileg akár 12 oldalkoronggal is számolhatunk. L. Veliačik véleménye szerint, ez a különös darab eredendően egytagú ibula volt, melyet később kéttagúvá alakították át, a tárgyat a Ha A2 időszaktól a Ha B1-ig keltezte (veLiačik 2002, 222–223, Taf. 180). Jozef Paulík a Chotín-i II. temető négy sírja (269., 293., 296., 324.) alapján az A3 típust a Ha A időszakra keltezte (PaULík 1959, 358, 361). De a típus datálása tulajdonképpen felöleli a Ha A1-től a Ha B1-ig terjedő korszakot. Az A3a altípus korai példányai (Ha A1) közé tartoznak a Balatonkiliti, Celldömölk-Sághegy, Orci, Simonfa, Sânpetru German lelőhelyekről előkerült darabok. A Ha A2-re keltezik a Bokod, Szécsény, Velem I és Pawłowice Namysłowskie depók anyagát. A késői Ha B1 korú darabok közé tartoznak a Corneşti, Érsekvadkert, Kenderes, Porta Bohemica-Labe és Rimavská Sobota-i darabok. Kisebb számban de hasonló időbeli eloszlást mutat az A3b altípus (pl.: Sviloš – Ha A1, Bodrogkeresztúr, Bobrovec – Ha A2, Bükkaranyos, Banka, Domaniža – Ha B1). Az A3c kifejezetten késői megjelenésű altípus, M. Novotná szerint a kettős kengyel a Ha B1-re jellemző (v. brUnn 1968, 62, 40, 89; bader 1983, 50–51; mozsoLiCs 1985, 68–71; vasić 1999, 25; gedL 2001, 45; novotná 2001, 42–50). A Kárpát-medencétől ÉNy-ra cseh, morva területeken koncentrálódik a paszományos ibulák B csoportja (IX. lista). Ezen rendkívül nagyméretű (pl.: Krivoklát – 36 cm) darabok, elsődleges jellemzője a kengyelü6 Erre a tárgyra V. Szabó G. hívta fel a igyelmem, akinek ezért ezúton is szeretnék köszönetet mondani. 7 Bader T. ebbe az altípusba sorolja a Slobodka Sirentza és Valea Rusului-ról származó darabokat is. Véleményem szerint a korongok alapján ilyen összetett kengyelszerkezetű altípus rekonstruálása meglehetősen problémás, ezért nem sorolom ezen példányokat ide (vö. dergačev 1975, 11–13, Рис. 3. 4–5; bader 1983, 47; dergačev 2002, 46, Taf. 48. 10–11; k ašUba 2008, 215). 120 kön megjelenő öt vagy hat, esetenként nyolc madárfejes (Střeleč) vagy holdsarlós (Dolany) pánt, továbbá az ezekhez csatlakoztatott függődíszek (Ř íHovský 1993, 60, Taf. 8. 88; kytLiCová 2007, 306, Taf. 168. A2). Jellemzi a csoportot, hogy eltérően az A csoporttól nem jelenik meg a rugó előtti nyolcas hajlat. Két példányuk (Krivoklát, Medvedzie) ismert a szlovák területekről is (novotná 2001, 47, Taf. 12. 84–85). „Közép-Európa” lelőhely megnevezésű darabot láthatunk a Metropolitan Museum of Art kiállításán, a tárgy pontos lelőhelye nem ismert, Jozef és Brigitte Hatzenbuehler ajándékozta a múzeumnak 2007-ben (6. kép 2). Említését fontosnak tartom, mivel a példány a közép-európai szakirodalomban nem ismert. A B csoport datálása szintén a bronzdepók időrendjéhez simul, legkorábbi darabjaik (Opava-Kateřinky) a Ha A1-ben jelennek meg. A Medvedzie-i darab már egy iatalabb időszakot (Ha A2) képvisel. A Lausitzkultúrához kapcsolható Střeleč-i bronzdepó elrejtése a Ha A időszakban történt. A legkésőbbi példány a Porta-Bohemica Labe-i, amelyet Ha B1-re keltezett a kutatás (FiLiP 1936–1937, 120–122; PaULík 1959, 348; Ř íHovský 1993, 60–62; novotná 2001, 46, 48; kytLiCová 2007, 38). A C csoport részletező felosztása Bader Tiborhoz köthető, munkájában megkülönbözteti az Uzsavölgy-, Sadská-, Sviloš-, Suseni-típusokat (bader 1983, 52; vö. FiLiP 1936–1937, 120; PaULík 1959, 349). Bader T. több korong- és függőtöredéket kapcsolt a kérdéses csoporthoz (bader 1983, 55–56) (XIV–XV. lista). Mindössze négy8 uzsavölgyi típusú ibula ismert a Dunántúlról (X. lista). Felépítésük több szempontból is érdekes, mivel, ahogy már Patay P. is megigyelte, a típus átmeneti jellegeket mutat az A és C csoport között. A rugó előtt megjelenő nyolcas hajlat, kifejezetten az A csoport jellemzője. A típus legfontosabb jellemző8 Burger Wanzek a Lengyeltóti II. depó közlése során, az együttesben lévő hurkolásos dróttöredékeket a kérdéses típushoz kötötte (Wanzek 1992, 259–260, Taf. 1. 21–22, Taf. 10. 7, 9). Véleményem szerint állítása kifogásolható a méretadatok alapján. A lengyeltóti darabok mérete (H.: 9,3 cm és 9,4 cm) messze nagyobb mint egy uzsavölgyi ibula belső hurkolása (pl.: Badacsonytomaj); viszont a kérdéses darabok meglehetős hasonlóságot mutatnak a Suseni ibula külső hurkolásos keretével, mind méretben, mind pedig a hurkok nagyságában (bader 1983, 54; mozsoLiCs 1985, 88; Wanzek 1992, 254). Hasonló jellemzők alapján úgy gondolom, hogy a Kurdon előkerült depóban található 5 darab (H.: 3,2 cm, 3,9 cm, 4 cm, 5,2 cm, 5,3 cm) sűrű hurkolású dróttöredék viszont egy Uzsavölgy-típusú ibulához tartozhattak (mozsoLiCs 1985, 140–141, Taf. 24. 38). Bizonytalan besorolású a kuzmini példány, rendkívüli töredékes volta miatt (vasić 1999, 24, Taf. 4. 49). A kurdi példányok személyes megtekintéséért és méret adatainak felvételéért, amellyel pontosabb összehasonlítást végezhettem, Szathmári Ildikónak szeretnék köszönetet mondani. Ősrégészeti LeveLek 12 (2010) je a kengyel szerkezetében rejlik, amelynek középső részén inom huzalból készült sűrű, belső hurkolásos drót fut, egy külső félköríves keretező huzallal zárva (Patay 1964, 14; bader 1983, 52). Ezt a vékony, belső hurkolásos keretelést igyelhetjük meg a kesztölci 2. ibulán és a típusbesorolást erősíti a tárgy mérete is. A típust alapvetően a Ha A2 időszakra keltezték, viszont ha elfogadjuk, hogy a kurdi depó töredékei is e típushoz köthetőek, akkor keltezését a Ha A1 időszaktól számíthatjuk (mozsoLiCs 1985, 88, 141, 144). A Sadská-típust mindössze két példány képviseli: Sadská és Spălnaca II (XI. lista). Az előbbi egy, a Lausitz-kultúrához köthető, hullámos drótkeretezéssel ellátott lemezkengyeles ibula, míg az utóbbi egy erdélyi bronzdepó töredékes példánya. A két darab a Ha A1 időszakra tehető, bár Bader T. a Spălnaca-i példányt későbbre keltezi (FiLiP 1936–1937, 48; 1939, 27–28, Obr. 14; 1969, 1186–1187; bader 1983, 52–53, Taf. 9. 61–67). A 20. század elején egy kilenc tárgyból álló szerbiai bronzdepóból (Sviloš), speciális paszományos ibula került elő (XII. lista). A 25 cm hosszú tárgy kengyelét két nagy pánttal összefogott, három, nyolcas hurkolásokból álló drót képezi. A C csoport többi tagjához hasonlóan ezt is függőkkel díszítik. Kora a Ha A1 időszakra tehető (erCegović 1955, 17, Taf. I–II, Taf. III. 2–4; bader 1983, 52; vasić 1999, 24–25, Taf. 6. 94; bakarić et aL. 2010, 69, Fig 88). A Suseniről előkerült paszományos ibula kétség kívül a C csoport legszebb megmaradt példánya (FiLimon 1924, 356, Fig. 76; bader 1983, 53–54, Taf. 10. 72). Jól megigyelhetők rajta a főbb morfológiai jegyek: ritkás hurkolással keretezett, díszített hegyesovális lemezkengyel, függődíszek. A típus csak kevés esetben maradt meg ilyen épen (Lazy I., PopradMatejovce, Suseni, Stupava), a leletanyag nagy részét hurkos dróttöredékek és függők kombinációja alkotja (Drslavice I, Oblekovice 104. sír, Kladovo, Mačkovac, Velem I) (XIII. lista). Elterjedésüket tekintve a Kárpátmedence peremén jelennek meg, érintve Erdély, Ukrajna, Szlovákia, Csehország, de Magyarország, Horvátország és Szerbia területeit is. Korukat a depóhorizontok alapján a Ha A1–A2 időszakra teszik (bader 1983, 53–56; Ř íHovský 1993, 56–57; novotná 2001, 48–49). A paszományos ibulák készítésének technikái A paszományos ibulák családja hihetetlen változatosságot mutat a tenyérnyi, 10 cm-es daraboktól egészen Ősrégészeti LeveLek 12 (2010) a 30 cm-t is meghaladó óriásokig. Mi bennük a közös? Formailag, a következő deinícióval lehetne a legjobban leírni: minden olyan ibula, amely pántokkal rögzített oldalkoronggal rendelkezik a paszományos ibulák családjába sorolható. A ibulák közti különbségek nemcsak méretükben, de a készítésük technikájában is megigyelhetők. Útmutatásul szolgálhat Eőry Béla kísérleti régészeti módszerekkel előállított példánya.9 Rekonstrukciójában egy A3 típusú ibulát, tokos kalapács, tokos véső és csiszoló kövek segítségével készített el egy 25 dkgos öntőlepényből. Első fázisban a drótanyagot alakította ki, lágyításos kalapálással és nyújtással, ezután került sor a spirálok, vezérkorong, tűtartó, rugó és tű formálására. Ezek jórészt kalapálással készültek. Eőry B. rekonstrukciójában hajlított pántokat alkalmazott, melyek elkészülte után összeszerelte a darabot. A munka eredménye egy 17 dkg-os paszományos ibula lett, mely 5 óra alatt készült el, s minden kiegészítő művelettel együtt ez három fő egy napi munkájának feleltethető meg (eŐry 2009). Ez a munkaidő hosszabb lehet az öntött ibula pántok (különösen a igurális díszű B csoport darabjai)10 és függők esetén, mivel itt az öntőforma elkészítése is növeli a munkafolyamat hosszát. Hasonló a helyzet a speciális ibulakengyelek díszítményeinél, gondoljunk csak a belső és külső hurkolásos keretek (Suseni és Uzsavölgy) elkészítésére, de említhető a három sorba rendezett nyolcas hurkolásos kengyelű Sviloš-i ibula is. A lemeztechnológiák köréhez kapcsolódik a Suseni-i és Sadská-i darabok kengyele, amelyek felülete még összetett poncolt díszekkel is ékesített (szentmártoni darnay 1910, i. t. 1; FiLimon 1924, Abb. 76; FiLiP 1939, Obr. 14; erCegović 1955, Taf. I–II). Néhány esetben tordírozást is megigyelhetünk (Celldömölk-Sághegy, Porta-Bohemica-Labe, Spălnaca 2: bader 1983, 52– 53, Taf. 9. 61–67; kŐszegi 1988, 47. t.; kytLiCová 2007, Taf. 119. 5). A spirálkorongok és pántok technikája nem kizárólagosan csak a paszományos ibulák sajátja. Ahogy arra már Mozsolics A. is felhívta a igyelmet, a technika köre magába foglalja az arany ékszerek, spirálkarperecek, diadémok, gyűrűk és nyakperecek egy részét (mozsoLiCs 1950, 29–39). A paszományos ibulákkal a legnagyobb technikai hasonlóságot a lemez- és drótkengyeles ibulákon kívül, a korongos diadémok (Medvedzie, Sliače), illetve a paszományos nyakA kísérlet egyetlen hiányossága, hogy a rekonstruált ibula nem rendelkezik tűtartóval (eŐry 2009, 4. kép 1–2). 10 A B típusú ibulákon megigyelhető, hogy alig van hasonló madárformájú pánt, mindegyik egyedi stílust képvisel. 9 121 kik és mire használták, hogyan viselték, hol készítették? A paszományos ibulák kapcsán a legnagyobb probléma, hogy döntő többségük kontextus nélkül feltárt depóból kerül elő; a korszak sírleletei (pl.: Heršpice, Krásna Ves, Partizánské, Jasenica, Kotešová, Senta) pedig vagy közöletlenek, vagy a bennük talált paszományos ibula olyan mértékben töredékes, hogy nem lehetséges, vagy legalábbis nagyon problémás tipológiai besorolásuk. Az elszórt sírleletekből csupán azt mondhatjuk meg, hogy melyik kultúrkörhöz (pl. Krásna Ves, Jasenica, Kotešová a Lausitz-kultúrához) köthetőek. A Chotín-i temető négy sírja (269., 293., 296., 324.) jó támpontot nyújt az A csoport megismeréséhez, ezen sírok anyaga a temető korai fázisához tartozik (Podol-kultúra) (PaULík 1959, 331, 334, 336, 357–358, Abb. 6–7; mozsoLiCs 1985, 69; novotná 2001, 41, 50). Hasonló következtetéseket vonhatunk le a dunántúli urnamezős kultúra anyagából. A budapest-békásmegyeri 138. sírban talált pántos töredéket, bár nem lehetséges altípushoz 7. kép. A paszományos ibulák hagyományos tipológiai felosztása Fig. 7. Conventional typology of passementerie ibulae kötni, jellemzői alapján talán az A típushoz tartozhat (kaLiCzláncok (Čachice, Žilina) továbbá a Sisak és Várvölgy- sCHreiber 2010, 90, 272, Abb. 196, Taf. 60. 18–19, Felsőzsid lelőhelyekről előkerült arany nyakékek 22–23). A kutatást jellemzi, hogy az egyik legfontosabb mutatják. Ez utóbbi két eset erősen kapcsolódik az sírlelet (Celldömölk-Sághegy) A3? altípusra osztályozuzsavölgyi ibulák technikájához (vö. novotná 1984, ható ibulája, tisztázatlan lelőkörülmények között ke48–52. Taf. 52. 338–340; 60–62. Taf. 60. 360–361; rült elő (kŐszegi 1988, 47. t.). Hasonló okokból probk emenCzei 1999, 73. Abb. 41–41a; 78–79. Abb. 46; lémás a Senta-i sírlelet (dUdás 1885, 394). A C csoport šimić 2008, Abb. 8–8a). esetében a Lausitz-kultúrához kapcsolhatók a Sadská-i női sír (FiLiP 1969, 1186–1187) és az Oblekovice-i te„Tekercselt probléma” mető darabjai (ŘíHovský 1993, 57). Ilyen szempontból érdekes összefüggései lehetettek az Orciról előkerült Áttekintve a paszományos ibulák tipológiáját, elter- bronzdepónak is (mozsoLiCs 1985, 165–166). A tejedését, keltezését és technikai kérdéseit, méltán te- lepülési leletek közül fontosak az urnamezős kultúra hetjük fel a kérdést: vajon többet tudtunk-e meg erről Balatonboglár-Borkombinát lelőhelyén talált korai ia tárgyról? Megválaszolhatóak-e világosan olyan tri- bulatípusok (Honti et aL. 2004, 8, II. t. 1; 2007, 180, viális kérdések mint, hogy mi a paszományos ibula, 167. kép), de meghatározó lelet a Lausitz-kultúra Malỳ 122 Ősrégészeti LeveLek 12 (2010) 8. kép. A paszományos ibulák időrendi helyzete Fig. 8. Chronological position of passementerie ibulae Manín-i településéről ismert ibula is (veLiačik 2002). A paszományos ibula a legmeglepőbb távolságokban is megjelenik, darabjait a Noua-kultúra telepeiről is ismerjük: Micurin-Odaia, Slobodzia-Şireuţi (dergačev 2002, 44; k aiser–sava 2004, 101). Módfelett problémás a paszományos ibulák datálása is, hiszen ez legtöbb esetben a közép-, kelet- és déleurópai helyi depóhorizontokhoz11 kapcsolódik, a temetők csak kis mértékben árnyalják ezt a helyzetet (8. 11 A Kárpát-medencei bronzdepók datálása, különös tekintettel a Ha A2 időszak meglétére, vitatott a korszakban (H ansen 1994, 397–406; k emenCzei 1996, 75–86, Abb. 37; novotná 2000; H ansen 2006, 60–61). A paszományos ibulák „inom” datálása, alapvetően a bronzdepók relatív kronológiájától függ, az ezekben történő bármilyen változás átrendezheti a ibulatípus datálását. Nem mellékes szempont, hogy az egyes depók egy-egy hosszabb időszak gyűjtéseit is jelenthetik, ily módon a kérdéses ibulák akár idősebbek is lehetnek, mint a depók elrejtésének ideje. Ősrégészeti LeveLek 12 (2010) kép). A hamvasztásos rítusú sírok anyagából nem lehet viseleti megigyeléseket levonni. Éppen ezért csak nagyon gyenge spekuláció a kettős ibulaviselet, tekintve, hogy több ibula egy depón belüli megjelenése nem feltételezi, hogy azok egy személy viseletét alkották volna. Kérdéses, hogy a paszományos ibulákat féri vagy női ruházat részének tekintjük (Budapest-Békásmegyer 138. sír – féri?; Sadská 13. sír – nő; FiLiP 1939, 27–28, Obr. 14; k aLiCz-sCHreiber 2010, 90, 272, Abb. 196, Taf. 60. 18–19, 22–23). Erika Makarová a női viselet részeként értelmezi a szlovákiai Lausitz-kultúra területén előkerült paszományos ibulákat tartalmazó sír- és depóleletek anyagát. Érvelésének egyik fő alapja, hogy az általa vizsgált depók tisztán a női szférához köthető tárgyakat tartalmaznak, egyik rekonstrukciójában a Medvedzie-i darabot egy ceremoniális, magas státuszú nő ruházatával hozza összefüggésbe. Véleményem sze- 123 9. kép. A típusra osztályozható paszományos ibulák A csoportjának elterjedése (vö. I–VIII. lista) Fig. 9. Distribution of passementerie ibulae of various types in Group A (cp. Lists I–VIII) rint a depókból létrehozott viseleti rekonstrukciók erősen hipotetikusak, lévén nem ismertek sírkontextusban, viseleti helyzetből előkerült paszományos ibulák (makarová 2008, 109–110, 113–117, 199, Obr. 21. a–b). A tárgyak nemekkel történő összekötését tovább bonyolíthatja, hogy egyes leletekben tipikusan „fériakat jelző tárgyak” (kardok, lándzsák) is előfordulnak (pl.: Balatonkiliti, Orczi, Jászkarajenő). E tekintetben érdekes a kesztölci depó is, amelyben dárdahegyek is előkerültek, de itt említhetők a jórészt harcos sírokból vagy fegyvereket tartalmazó depókból ismert Žatec típusú vödör lemezveret töredékek is (mozsoLiCs 1985, Taf. 99. 1, Taf. 100. 5, Taf. 103. 3–6, Taf. 120. 8–9, Taf. 251. 13–14, 23; CLaUsing 1996, Abb. 6; tarbay 2011). S. Pabst a szemüvegibulák (Brillenibeln) vizsgálata során feltételezte, hogy a dunántúli paszományos ibulák megfeleltethetőek az úgynevezett „többspirálos ibulák” (Mehrspiralibeln) csoportjával. Ez alapján kötötte össze a kora vaskori Metaponto (Dél-Olaszország) temető női sírjaiban megigyelt tárgy-kombinációkat a velemi és a gyermelyi depókban észlelhető „női tárgyakkal”, köztük a A3 típusú paszományos ibulákkal is. A gyermelyi kincs egyértelműen női szférához 124 való kötését, szintén a depóban megjelenő kardpengék és lándzsahegyek alapján kifogásolhatónak tartom (HamPeL 1892, CLIX. t. 7–9, 19–20; vö. Pabst 2011, 204–208). A paszományos ibulák összes típusa, szerkezetét tekintve alkalmas a hordásra,12 más kérdés, hogy a kirívóan nagy és díszes példányok (B és C csoport) mennyire lehettek a mindennapi viselet részei. Nyilvánvaló, hogy egy madárprotomékkal és függődíszekkel ellátott darab előállítása, már önmagában is bravúros ötvöstechnikai teljesítmény lehetett, s egy ilyen tárgy birtoklása minden bizonnyal nagy tekintéllyel járhatott. A kutatás ezeket a példányokat eredendően magas presztízsű személyekhez (törzsi vezető?) köti, avagy votív jellegüket hangsúlyozza, ezt az érvelést sem megcáfolni, sem pedig tételesen bizonyítani nem lehet (bader 1983, 49, 53, 55; vasić 1999, 25; novotná 2001, 43). A presztízs kérdés szempontjából érdekes, hogy az A típusú ibulák meglehetősen nagy számban kerültek elő, mind a dunántúli urnamezős kultúra, mind pedig a Lausitz-kultúrkör területén. Egyetlen kivétel a Sviloš-i darab, mivel nem rendelkezik tűtartóval. 12 Ősrégészeti LeveLek 12 (2010) 10. kép. Paszományos ibulák és töredékeinek elterjedése Közép-, Kelet- és Dél-Európában a Ha A1–Ha B3 időszakban (vö. I–XV. lista) Fig. 10. Distribution of passementerie ibulae and their fragments in Central, Eastern and Southern Europe in the Ha A1–Ha B3 period (cp. Lists I–XV) Elgondolkodtató, hogy nagyobb központokban is előfordulnak (Velem, Sághegy stb.). Technológiai szempontból láthatjuk, hogy a paszományos technika (spirálkorong, pánt) a magas értékű tárgyak köréhez kapcsolódik. Ezt támasztja alá az Egger-féle gyűjtemény arany paszományos ibulája („Paks és Dunaföldvár között”), viszont a darab eredetiségét már közlésekor is problémásnak találták (száraz 1891, 322, I. t. 4). A depókban megjelenő kísérő leletek alapján is vonhatunk le következtetéseket. Így pl. a Medvedzie-i kincslelet korongos diadémai mellett egy madárprotomés B típusú ibula volt (novotná 1970, 107; makarová 2008, 116). A kesztölci lelet esetében érdekes, hogy bár töredékes darabokról beszélhetünk, mégis a találó elmondása alapján nagy gonddal helyezhették azokat a földbe, mivel a súlyos tárgyak tetején találták meg ezeket (tarbay 2011, 7–9, 3. kép). Problémákat rejt a tárgytípus tipológiai rendszere is: az „A, B, C” elnevezés, már önmagában is valamiféle egymásból fejlődést sugall, pedig a három csoport egyszerre, a Ha A1 időszakban jelenik meg (PaULík 1959, Abb. 17) (7–8. kép). Az osztályozást gyengítik az egyedi példányok (Dobrinci, Fridoling, Pobrežje) Ősrégészeti LeveLek 12 (2010) és a javított/módosított darabok (Kuzmin, Malỳ Manín, Stupava, Porta-Bohemica-Labe). Vegyük például a Dobrinci-i ibulát, mely szerkezetileg az A csoport jellemzőit viseli magán, viszont pántjait plasztikus madárigurák díszítik; nem véletlen, hogy Rastko Vasić unikálisnak határozta meg (vasić 1999, 25–26). A Malỳ Manín-i ibula mutatja meg a leginkább a típusok közötti átjárhatóságot, mivel itt a javítás által egy egytagú ibulából egy kéttagú ibulát hoztak létre. Ha jobban megvizsgáljuk a C csoportot, újabb kérdéses példányokkal találkozhatunk. A „Švilos típusként” deiniált darabnak 1915 óta nem került elő analóg példánya, ennek alapján adódik a kérdés, hogy milyen alapon kezelünk egy darab tárgyat külön típusként. Ugyanezen okból kérdéses a Sadská-i darab is (bader 1983, 52–53; vasić 1999, 24). Az uzsavölgyi típus példányai szinte kizárólag a Dunántúlon jelennek meg és mint ahogy arra Patay P. is felhívta a igyelmet, több szempontból (csüngődísz nélküliek, nyolcas hajlat, lemezkengyel hiánya) is átmenetet képeznek az A és C csoport között (Patay 1964, 11), ezért véleményem szerint nem sorolhatóak be egyértelműen a C csoportba. Felettébb nehézkes az A csoport tipológiai rendszere; 125 nyilvánvalóan a viselőket nem érdekelhették a ibula felépítésének apró tipológiai részletei (négyzetes vagy körátmetszetű huzal, nyolcas hajlat, egy- vagy kéttagúság stb.). Ezek a sajátosságok, inkább két műhelykörhöz/készítési hagyományhoz köthetőek és területileg jelentkeznek. Ezt példázza, hogy a négyzetesedő huzalból és nyolcas hajlat nélkül megjelenő darabok (A3b, A2b) nagyobb számban a szlovák és cseh régióból ismertek; ugyanezen formai jellemzők a B csoporthoz kötik őket (Patay 1964, 17–18). Mégsem ilyen egyszerű a helyzet. A bronzkori tárgyak illegális fémkeresése és nyugat-európai műkincspiacokra történő kijuttatása tény (v. szabó 2009, 127–131; 2011, 335–336, Taf. 1, Taf. 5. 4). Ennek kártékony hatását legjobban az A3b altípus elterjedésével lehetne illusztrálni, mivel az ismert leletek fele kontextus nélküli darab, ezek bárhol előkerülhettek a Kárpát-medencében. Lehet, hogy eredeti előkerülési helyük nagyfokú keveredést mutatna a dunántúli anyaggal (gondoljunk csak a „Budapesttől északra” példányra) (9. kép). Kérdéses, hogy mely vidékhez köthető a paszományos ibulák kialakulása. Elterjedésük alapján világosan látszik, hogy a paszományos ibulák családja a Kárpát-medencében jelenik meg, ettől az egységes képtől csak a B csoport tagjai szakadnak el, mivel ezek kizárólagosan a Lausitz-kultúra cseh, morva és szlovák területein jelentkeznek (veLiačik 1983, 58; Ř íHovský 1993, 60; kytLiCová 2007, 292–293) (10. kép). A készítéstechnikai és formai szempontból legegyszerűbb A1 típus legsűrűbb elterjedését a Balaton északi és déli partján mutatja; fontosak a balatonboglári telep ibula leletei, melyek alapján ezeket az urnamezős kultúrához köthetjük. Ugyanakkor, mint fentebb említettem, a többi bonyolultabb típus is ekkor jelenik meg, bizonytalanná téve ezzel az egyszerűbb formából való fejlődést. Akárhol is tűnt fel először a paszományos ibula, mindenképpen látható, hogy több terület és kultúra (urnamezős, Lausitz, Gáva, Noua stb.) térségében jellemző. Legnagyobb koncentrációban a dunántúli urnamezős és a Lausitz-kultúra területein jellemző. Az A típus különösen fontos, mivel nagy távolságokra is eljut (pl. Lengyelország). Mindezek alapján a bronzkori fémtárgyak kultúrákon átívelő megjelenése, így a paszományos ibulák esetében is jól mutatja a távoli területek közötti interakciót. Az ilyen távolságok áthidalása egyáltalán nem meglepő, ha tisztában vagyunk a korszak szállítási technológiájának (kocsi, utak, tengeri és folyami hajózás) magas fejlettségével. Az egyes darabok nagy távolságra eljuthattak áruként (ruházat része), vagy egyes személyek migrációjának (házasság stb.) eredményeként, vagy akár az egykori ajándékcsere-hálózat részeként. De nem zárható ki az utánzás és az előképek alapján történő helyi gyártás sem. Összeségében elmondhatjuk, ahogy arra már Patay P. is rámutatott, hogy a paszományos ibulák több kultúra területén jelennek meg, viselésük nem korlátozódik kizárólag egy területre (Patay 1964, 17–18). Jelen publikációban összegeztem a paszományos ibulák kutatásának eredményeit a legújabb Kárpát-medencei leletanyagokkal kiegészítve. Véleményem szerint a paszományos ibulák kutatásában áttörést új, pontosan dokumentált depó- és sírleletek hozhatnak. A kesztölci bronzdepó 1. ibuláját az A3a altípusba sorolhatjuk, rokon leletei a néhány extrém megjelenéstől eltekintve, főleg a dunántúli urnamezős kultúra területén jelennek meg. Technikai szempontból töredékünk egy inoman kidolgozott, viszonylag kisebb példány. Az „uzsavölgyi darabokhoz” kapcsolható kesztölci 2. ibula analóg leletei szintén hasonló területi eloszlást mutatnak. Technológiailag megjegyezhető, hogy az egyik leginomabb készítésű darabot példázza töredékünk. A két ibulát a kesztölci bronzdepó egyéb datáló értékű tárgyai és a tárgyspektrum13 alapján a Ha A1–A2 időszakra keltezhetjük. A dunaújvárosi ibula szintén az A3a altípusba sorolható, szórvány voltából adódóan datálása bizonytalan a Ha A1–Ha B1 korszakon belül. Tarbay J. Gábor egyetemi hallgató ELTE BTK Régészettudományi Intézet 1088 Budapest, Múzeum körút 4/B tarbayjgabor@gmail.com 13 Itt említhető meg pl. a lemezöv, Y bordás tokosbalta, Žatec típusú vödörveret (TARBAY 2011). 126 Ősrégészeti LeveLek 12 (2010) Függelék Paszományos ibulák A csoport I. lista. Paszományos ibulák — A csoport, altípusba nem osztható töredékek 1. Alpár (Magyarország, Bács-Kiskun m.) márton 1911, 344; Patay 1964, 17; bader 1983, 49. 2. Bela Crkva/Fehértemplom (Szerbia) – szórvány bader 1983, 49. 3. Borzsavszkoje/Nagycsongova (Ukrajna, Vinogradov) – depó bernjakovič 1960, 351, Taf. 16. 11; bader 1983, 49. 4. Budapest-Békásmegyer (Magyarország, Budapest) – 138. sír k aLiCz-sCHreiber 2010, 90, 272, Abb. 196, Taf. 60. 18–19, 22–23. 5. Chotín/Hetény II (Szlovákia, Komárno) – 269. sír PaULík 1959, 331, Abb. 7A; novotná 2001, 41, Taf. 11. 79. 6. Chotín/Hetény II (Szlovákia, Komárno) – 293. sír PaULík 1959, 334, 336, Abb. 7B; novotná 2001, 41, Taf. 11. 80. 7. Chotín/Hetény II (Szlovákia, Komárno) – 296. sír PaULík 1959, 352, Abb. 7C; novotná 2001, 41, Taf. 11. 8. 8. Chotín/Hetény II (Szlovákia, Komárno) – 324. sír PaULík 1959, 336, 338, Abb. 7D; novotná 2001, 41, Taf. 11. 82. 9. Debrecen-Kovásvölgy (Magyarország, Hajdú-Bihar m.) – szórvány HamPeL 1892, 24; 1896, 136; bader 1983, 49. 10. Diszel-Hajagos/Tapolca (Magyarország, Vesz prém m.) – szórvány szentmártoni darnay 1889, 176; HamPeL 1892, 24; bader 1983, 49. 11. Gulács (Magyarország, Szabolcs-Szatmár m.) – szórvány HamPeL 1892, 48; bader 1983, 49. 12. Győr vidéke (Magyarország, Győr-Moson-Sopron m.) – szórvány HamPeL 1892, 75. 13. Hočko Pohorje/Špure (Szlovénia) – depó čerče–šinkoveC 1995, 197, Tab. 80. 118. 14. Komárom vidéke (Magyarország, Komárom-Esztergom m.) – szórvány Patay 1964, 17; bader 1983, 49. 15. Praha Vokovice (Csehország) Undset 1880, 59; márton 1911, 342; PaULík 1959, 356; bader 1983, 49. 16. Prochot/Kelő (Szlovákia, Nová Baňa) – magányos lelet novotná 2001, 41, Taf. 10. 74. 17. Tállya (Magyarország, Borsod-Abaúj-Zemplén m.) – depó k emenCzei 1969, 28–31, XII. t. 1; mozsoLiCs 1985, 200–201, Taf. 164. 1. 18. Trenčianske Bohuslavice/Bogoszló (Szlovákia, Trenčín) – depó Ősrégészeti LeveLek 12 (2010) novotná 1970, Taf. XIII, Taf. XV; 2001, 41, Taf. 11. 78. 19. Tinnye vidéke (Magyarország, Pest m.) – szórvány HamPeL 1896, 136; Patay 1964, 17. 20. Senta/Zenta (Szerbia) – sírlelet dUdás 1885, 349; HamPeL 1892, 172; bader 1983, 49. II. lista. Paszományos ibulák — A1 típus 21. Balatonboglár-Borkombinát (Magyarország, Somogy m.) – telepobjektum Honti et aL. 2004, 8, II. t. 1; Honti 2007, 180, 167. kép. 22. Cincu/Nagysink (Románia, Braşov) – depó PetresCU-dîmboviţa 1978, 117, Taf. 90. 43; bader 1983, 42, Taf. 5. 25. 23. Jászkarajenő (Magyarország, Pest m.) – depó tomPa 1937, 108; mozsoLiCs 1985, 129–130, Taf. 251. 25. 24. Kisapáti (Magyarország, Veszprém m.) – depó szentmártoni darnay 1897, 116–127, I. t. 22–24; darnay 1899, iii. t. 22–24; mozsoLiCs 1985, 138. 25. Kurd (Magyarország, Tolna m.) – depó HamPeL 1895, 97, 99–103, iv. t. 33; 1896, CCXiii. t. 13; Wosinsky 1896, CXii. t. 33; mozsoLiCs 1985, 140–141, Taf. 25. 5, 7–11. 26. Lengyeltóti II (Magyarország, Somogy m.) – depó kUzsinszky 1920, 24–26; mozsoLiCs 1975, 5, I. t. 7; 1985, 142–143, Taf. 107; Wanzek 1992, 259–260, Tab. 10. 8. 27. Lengyeltóti-Mohácsi hegy III (Magyarország, Somogy m.) – depó török 1940, I. t. 1–3, 6; mozsoLiCs 1975, II. t. 1–3, 6; 1985, 143, Taf. 108. 1–3, 6. 28. Nova Bingula (Szerbia, Strem, Šid) – depó vasić 1999, 24, Taf. 4. 64–67. 29. Pančevo/Pancsova-Gornjovaroška ciglana (Szerbia, Pančevo) – depó vasić 1999, 24, Taf. 5. 81. 30. Vršac/Versec-Kozluk (Szerbia, Bánát) – depó HoLste 1951, 11, Taf. 19. 34–35; vasić 1999, 25, Taf. 7. 98. 31. Fridoling (Németország, Traunstein) – depó kosCHik 1981, 37–38, 48, Abb. 1. 2; PásztHory–mayer 1998, Taf. 108. C18. 32. Pobrežje (Szlovénia, Štajerska) – 127. sír gabroveC 1983, 57, Taf. X. 9; PaHič 1972, 70, Taf. 27. 7, Taf. 47. 13. III. lista. Paszományos ibulák — A2a altípus 33. Antalovce/Antonovka/Antalóc I (Ukrajna, Užgorod) – depó borkovskyj 1934–1935, 100–101, Obr. 2; kobaL’ 2000, 73, Taf. 64A. 1. 34. Aszód vidéke (Magyarország, Pest m.) – szórvány HamPeL 1892, 6; 1886b, XLI. t. 4; miske 1910, 70; bader 1983, 43. 35. Feuersbrunn (Ausztria) (5. kép 8) http://www.lessing-photo.com/dispimg.asp?i=06030123+&cr =57&cl=1; Utolsó elérés ideje: 2011.10.19. 22:17. 36. Gelénes (Magyarország, Szabolcs-Szatmár-Bereg m.) – depó sŐregi 1933, 28, 4. t. a–b. 37. Kisterenye-Hársashegy (Magyarország, Nógrád m.) – szórvány kUbinyi 1861, 89, 4. t. 11. 127 38. Nógrádmarcal (Magyarország, Nógrád m.) – depó k emenCzei 1984, 150, Taf. CXVII. 14, 28–31. 39. Pećinci/Pecsinci I (Szerbia, Szerémség) – depó miLosević 1960, 156, Таб. VI. 1; vasić 1999, 24, Taf. 5. 82. 40. Szőkedencs (Magyarország, Somogy m.) – depó Patek 1968, 153, Taf. XCIII. 7. 41. „Szlovákia” – szórvány Hoernes 1904, 210; novotná 2001, 38, Taf. 5. 57. 42. Tatabánya-Bánhida (Magyarország, Komárom-Esztergom m.) – depó k emenCzei 1983, 61, Taf. 2. 9–10. 43. Tiszalök-Újtelep (Magyarország, Szabolcs-SzatmárBereg m.) – depó k emenCzei 1984, 187, Taf. CCVIXa. 4. IV. lista. Paszományos ibulák — A2b altípus 44. Rimavská Sobota/Rimaszombat (Szlovákia, Banská Bystrica) – depó PaULík 1959, 328, Abb. 1, Abb. 2. 2; novotná 2001, 39, Taf. 5. 58. 45. Stupava/Stomfa (Szlovákia, Bratislava) – ismeretlen HamPeL 1886a, 54; novotná 2001, 39, Taf. 5. 59. V. lista. Paszományos ibulák — A3 típus 46. Banka/Banka (Szlovákia, Trnava) – depó seeWaLd 1938, 10, Abb 1. 3; novotná 1970, 88, Taf. 49; 2001, 41, Taf. 11. 75. 47. Bobrovček/Kisbobróc (Szlovákia, Liptovksý Mikuláš) – depó Heimann 1997, 148–149; novotná 2001, 40, Taf. 9. 71–72. 48. Horná Ždaňa/Felsőzsadány (Szlovákia, Žiar nad Hronom) – magányos lelet novotná 2001, 41, Taf. 11. 76. 49. Pliešovce (Szlovákia, Krupina) – magányos lelet novotná 2001, 41, Taf. 10. 73. 50. Poprad/Poprád (Szlovákia, Vel’ká) – depó novotná 2001, 41, Taf. 11. 77. VI. lista. Paszományos ibulák — A3a altípus 51. Balatonkiliti (Magyarország, Somogy m.) – depó kUzsinszky 1920, 4–8, 6. ábra 7; mozsoLiCs 1985, 91–92, Taf. 99. 1. 52. Bokod (Magyarország, Komárom-Esztergom m.) – depó Patay 1964, 2. ábra 1; mozsoLiCs 1985, 102, Taf. 232A. 53. Bölcske (Magyarország, Tolna m.) – szórvány gaáL 2001, 41–50, Abb. 2. 1–3; 2002, 99–109, 2. kép 1–3. 54. Brodski Varoš (Horvátország, Slavonski Brod) – depó vinski-gasParini 1973, 212, Taf. 52. 9–22. 55. Celldömölk-Sághegy (Magyarország, Vas m.) – urnasír, 1 db töredékekben Lázár 1951, 37; Patek 1968, 36–37; mozsoLiCs 1985, 69; kŐszegi 1988, 130, 47. t. 56. Corneşti/Sinfalva (Románia, Cluj) – depó orosz 1906, 374; nestor 1932, 137, Abb. 30. 1; bader 1983, 43–44, Taf. 5. 26. 57. Dunaújváros (Magyarország, Fejér m.) – szórvány közöletlen 128 58. Érsekvadkert (Magyarország, Nógrád m.) – depó bader 1983, 44; k emenCzei 1984, 147. 59. Gyermely-Szomor (Magyarország, Komárom-Esztergom m.) – depó, 2 db vásárHeLyi 1889, 62, Abb. 1–2; HamPeL 1892, CLIX. 1–2; mozsoLiCs 1985, 121–122, Taf. 241–242. 60. Kamenný Most/Kőhidgyarmat (Szlovákia, Nové Zámky) – depó novotná 1957, 71, Tab. I; 2001, 39, Taf. 6. 62. 61. Kenderes II (Magyarország, Jász-Nagykun-Szolnok) – depó HamPeL 1892, 63, CLVIII. t. 21; k emenCzei 1984, 176, Taf. CXCIX. 5; mozsoLiCs 2000, 53, Taf. 49. 5. 62. Kesztölc (Magyarország, Komárom-Esztergom m.) – depó tarbay 2011. 63. „Közép-Európa”/Ward & Company – ismeretlen: ép paszományos ibula. H.: 17,5 cm (5. kép 6) http://www.wardco.net/objects/bronze/posamenterie-ibula; Utolsó elérés ideje: 2011.10.13 19.47. 64. Orci (Magyarország, Somogy m.) – depó/sírlelet? Undset 1884, 200–208, I. t. 8; meLHáLd 1886, 231; mozsoLiCs 1985, 165–166, Taf. 120. 13. 65. Sânpetru German/Németszentpéter (Románia, Arad) – depó dömötör 1897, 264; PetresCU-dîmbovițA 1978, 127, Taf. 135. 1–2; bader 1983, 44, Taf. 6. 27–29. 66. Simonfa (Magyarország, Somogy m.) – depó koLbaCH 1900, 79–84; 1904, 174; mozsoLiCs 1985, 185, Taf. 123. 67. Sióagárd I (Magyarország, Tolna m.) HoLste 1951, 22–23, Taf. 43. 35–36; mozsoLiCs 1985, 185– 186. 68. Świerczów/Tschwirtschen (Lengyelország, Niechlów) – magányos lelet gedL 2004, 79–80, Taf. 52. 220. 69. Szécsény/Benczúrfalva/Dol’any II (Magyarország) – depó HamPeL 1877, XVI. 9; 1892, 24–25. 70. Pawłowice Namysłowskie/Paulsdorf (Lengyelország, Namsłów) – depó zotz 1934, 164, Abb. 5, Taf. 29; gedL 2004, 79, Taf. 52. 219. 71. Porta-Bohemica-Labe (Csehország, Litoměřice) – depó kytLiCová 2007, 292–293, Taf. 119. 4. 72. Rimavská Sobota/Rimaszombat (Szlovákia, Banská Bystrica) – depó PaULík 1959, Abb 2. 1; novotná 2001, 39, Taf. 6. 60, 63. 73. Trenčín/Trencsény vidéke (Szlovákia, Trenčín) – szórvány novotná 2001, 39, Taf. 6. 62. 74. Velem I (Magyarország, Vas m.) – depó HamPeL 1896, CCXLI. t. 2–3; k árPáti 1896, IV. t. 2–3; miske 1907, 59, XLI. t. 14; mozsoLiCs 1985, 211, Taf. 228–229. VII. lista. Paszományos ibulák — A3b altípus 75. Blatnica (Szlovákia, Martin) – szórvány gaLLUs–HorvátH 1939, 20, XXV. t.; novotná 2001, 40, Taf. 6. 64. Ősrégészeti LeveLek 12 (2010) 76. Bobrovec/Nagybobróc (Szlovákia, Liptovksý Mikuláš) HamPeL 1886b, CXX. t. 20; novotná 2001, 40, Taf. 7. 65. 77. Bodrogkeresztúr (Magyarország, Borsod-AbaújZemplén m.) – depó HamPeL 1886b, 96. t. 1; k emenCzei 2003, 39, Taf. 1. 1. 78. Budapesttől északra/Barbier Mueller Museum (Magyarország, Pest m.) – ismeretlen: 1 db, vezérkorongja kiegészített, H.: 17,8 cm, Szé.: 6 cm (5. kép 7) http://barbier-mueller.ch/collections/antiquite/age-dubronze/; utolsó elérés ideje: 2011.03.06 18.05. 79. Bükkaranyos (Magyarország, Borsod-Abaúj-Zemplén m.) – depó HoLste 1951, 21, Taf. 40. 24; k emenCzei 1984, 145, Taf. CXX. 12. 80. Domaniža/Démény (Szlovákia, Považská Bystrica) – depó novotná 2001, 40, Taf. 7. 66, Taf. 8. 69, Taf. 9. 70. 81. „Dél-Közép-Európa”/Christie’s – ismeretlen: ép paszományos ibula. H.: 28,6 cm (5. kép 3) ht t p: // w w w.ch r i s t ie s .c o m / L ot Fi n d e r/ lot _ d e t a i l s . aspx?intObjectID=5274084; utolsó elérés ideje: 2011.10.13. 82. „Európa”/Numisart GMBH – ismeretlen: ép paszományos ibula. H.: 12,6 cm (5. kép 4) http://www.masterart.com/PortalDefault.aspx?tabid=53 &dealerId=2706&objectID=114439; utolsó elérés ideje: 2011.10.13. 83. „Ismeretlen”/Phoenix Ancient Art S. A. – ismeretlen: ép paszományos ibula. H.: 34,5 cm, Szé.: 11 cm (5. kép 2) http://www.phoenixancientart.ch/works_of_art/104; utolsó elérés ideje: 2011.10.13. 84. „Közép-Európa, Magyarország”/Christie’s – ismeretlen: ép paszományos ibula. H.: 34,3 cm (5. kép 5) ht t p: // w w w.ch r i s t ie s .c o m / L ot Fi n d e r/ lot _ d e t a i l s . aspx?intObjectID=4026424; utolsó elérés ideje: 2011.10.13. 85. Metropolitan Museum of Art – ismeretlen: ép paszományos ibula (5. kép 1) http://www.flickr.com/photos/peterjr1961/2751446589/in/ set-72157602886727853/; utolsó elérés ideje: 2011. 03.6. 86. Oradea/Nagyvárad (Románia, Bihor) – depó bader 1983, 45, Taf. 7. 30. 87. Púchov/Puhó (Szlovákia, Považská Bystrica) – depó? Hoernes 1904, 204–211; novotná 2001, 40, Taf. 8. 67–68. 88. Satu Mare/Szatmárnémeti vidéke (Románia, Satu Mare) – depó bader 1978, 97, Taf. 84. 14, 16; 1983, 45, Taf. 7. 31. 89. Sviloš (Szerbia, Strem, Beočin) – depó erCegović 1955, Taf. 3. 2; vasić 1999, 24, Taf. 6. 94. VIII. lista. Paszományos ibulák — A3c altípus 90. Bîrlad (Moldova, Vaslui) – depó PetresCU-dîmboviţa 1960, 157, Рис. 13. 2–3; bader 1983, 46, Taf. 7. 33. 91. Malý Manín (Szlovákia, Považská Bystrica) – telep veLiačik 2002, Taf. 180. 92. Rafaila (Moldova, Vaslui) – depó PetresCU-dîmboviţa 1960, Рис. 12. 1–2; PetresCU-dîmboviţa 1978, 147, Taf. 251B. 1–2; bader 1983, 46, Taf. 8. 35. 93. Sečanj I (Szerbia, Banat) – depó r adiśić 1958, 116, Taб. III–IV; vasić 1999, 24, Taf. 6. 92–93. Ősrégészeti LeveLek 12 (2010) B csoport IX. lista. Paszományos ibulák — B csoport 94. Dolany (Csehország, Olomouc) – magányos lelet Ř íHovský 1993, 60, Taf. 8. 88. 95. Krivoklát/Széppatak (Szlovákia, Považská Bystrica) – szórvány novotná 2001, 47, Taf. 12. 84. 96. „Közép-Európa” (Metropolitan Museum of Art, Josef & Brigitte Hatzenbuehler ajándéka, 2007) (6. kép 2) http://www.metmuseum.org/toah/works-of-art/2007.498. 1a,b; Utolsó elérés ideje: 2011.10.13. 97. „Közép-Európa” (Royal-Athena Galleries; Ex German Collection) – ismeretlen (6. kép 1) eisenberg –PriCe 2009, 39, Num. 72. 98. Medvedzie/Krásna Hôrka (Szlovákia, Dolný Kubín) – depó HamPeL 1886b, XL. t.; kUbinyi 1892, 151; novotná 2001, 47, Taf. 12. 85. 99. Opava-Kateřinky (Csehország, Opava) – depó ŘíHovský 1993, 60, Taf. 9. 89, Taf. 10. 90; saLaš 2005a, 372– 373; 2005b, Tab. 228–229. 100. Porta-Bohemica-Labe (Csehország, Litoměřice) – depó kytLiCová 2007, 292–293, Taf. 119. 5. 101. Salaš (Csehország, Uherské Hradiště) – magányos lelet ŘíHovský 1993, 60, Taf. 11. 91. 102. Smřice (Csehország, Prostějov) – magányos lelet Ř íHovský 1993, 60, Taf. 10. 92. 103. Střelec (Csehország, Jičín) – depó FiLiP 1947, 282, Tab. 31; kytLiCová 2007, 306, Taf. 168. A2. C csoport X. lista. Paszományos ibulák — Uzsavölgyi típusú ibulák 104. Badacsonytomaj-Köbölkút (Magyarország, Veszprém m.) – depó mozsoLiCs 1949, 26–29, Taf. 22. 1; 1985, 87–88. 105. Kesztölc (Magyarország, Komárom-Esztergom m.) – depó tarbay 2011. 106. Kurd (Magyarország, Tolna m.) – depó HamPeL 1895, Taf. IV. 3–40; 1896, CCXIII. t. 37–38; Wosinsky 1896, CXII. t. 37–40; mozsoLiCs 1985, 140–141, Taf. 24. 38. 107. Kuzmin (Szerbia, Srem, Šid) – depó vasić 1999, 24, Taf. 4. 49. 108. Lesenceistvánd II/Uzsavölgy (Magyarország, Veszprém m.) – depó szentmártoni darnay 1910, 426–431, I. t. 1; mozsoLiCs 1985, 144, Taf. 7. 20A. XI. lista. Paszományos ibulák — Sadská típusú ibulák 109. Sadská (Csehország, Nymburk) – 13. női sír FiLiP 1936–1937, 48; 1939, 27–28, Obr. 14; 1969, 1186–1187. 129 110. Spălnaca/Ispánlaka II (Románia, Alba) – depó r einer 1888, 21–25, VI. t.; HamPeL 1892, CXLIX. t.; tégLás 1892, 406; bader 1983, 52–53, Taf. 9. 61–67. XII. lista. Paszományos ibulák — Sviloš típusú ibulák 111. Sviloš (Szerbia, Srem, Beočin) – depó erCegović 1955, 17, Taf. I–II, Taf. III. 2–4; vasić 1999, 24– 25, Taf. 6. 94; bakarić et aL. 2010, 69, Fig 88. XIII. lista. Paszományos ibulák — Suseni típusú ibulák 112. Drslavice I (Csehország, Uherská Hradišté) – depó ŘíHovský 1993, 57, Taf. 8. 84; saLaš 2005a, 317–332; 2005b, Tab. 134. 548. 113. Kladovo (Szerbia, Ključ) – depó garasanin 1954, 23, T. VIII. 7; vasić 1999, 24, Taf. 4. 48. 114. Lazy/Lázárpatak I (Ukrajna, Volovec) LeHóCzky 1885, II. t. 20, 32–34, 36; bernjakovič 1960, 351, Taf. 16. 12; kobaL’ 2000, 68–69, 84–85, Taf. 46. 1–8, Taf. 47. 26. 115. Lengyeltóti II (Magyarország, Somogy m.) – depó kUzsinszky 1920, 24–26; mozsoLiCs 1975, 5; 1985, 142–143; Wanzek 1992, 259–260, Taf. I. 21–22, Taf. 10. 7, 9. 116. Mačkovac (Horvátország, Gradiška) – depó HoLste 1951, 6, Taf. 9. 9; vinski–gasParini 1973, 216, Taf. 73. 23–24. 117. Oblekovice (Csehország, Znojmo) – 104. sír, töredék ŘíHovský 1993, 57, Taf. 8. 85. 118. Poprad-Matejovce/Mateóc (Szlovákia, Prešov) – depó novotná 1970, Taf. 41. 6–12; 2001, 48, Taf. 13. 87. 119. Stupava/Stomfa (Szlovákia, Bratislava) – ismeretlen HamPeL 1886b, XLIII. t.; márton 1911, 341, 2. t. 13a–b; novotná 2001, 48, Taf. 13. 87. 120. Suseni/Marosfelfalu (Románia, Mureş) – depó FiLimon 1924, 356, Fig. 76; bader 1983, 53–54, Taf. 10. 72. 121. Velem I (Magyarország, Vas m.) – depó HamPeL 1896, CCXXXVIII. t. 8, 45–48; k árPáti 1896, III. t. 8, 45–48; miske 1907, 37, XXXII. t. 20–23, XXXVII. t. 54–57; mozsoLiCs 1985, 211–212, Taf. 231A1, 8, 45–46. XIV. lista. Paszományos ibulák — C csoport függő- és korongtöredékek 122. Bingula Divoš (Szerbia, Vojvodina) vinski-gasParini 1973, 211, Tab. 86. 1; bader 1983, 56. 123. Brodski Varoš (Horvátország, Slavonski Brod) vinski-gasParini 1973, 218, Taf. 71. 3, 5, 7; bader 1983, 56. 124. Caransebeş/Karánsebes (Románia, Caraş-Severin) – depó HamPeL 1892, 62; HoLste 1951, 10, Taf. 18. 7; PetresCUdîmboviţa 1978, 116, Taf. 87. 51–52; bader 1983, 55, Taf. 9. 73–74. 125. Cincu/Nagysink (Románia, Braşov) – depó bader 1983, 55, Taf. 9. 75. 126. Csabrendek (Magyarország, Veszprém m.) kŐszegi 1960, 140; bader 1983, 56. 130 127. Gusteriţa/Szenterzsébet II (Románia, Sibiu) – depó PetresCU-dîmboviţa 1978, 55, Taf. 9. 76–77; bader 1983, 55, Taf. 9. 76–77. 128. Iernut/Radnót (Románia, Mureş) – depó bader 1983, 55–56, Taf. 9. 78–84. 129. Insula Banului/Drobeta-Turnu-Severin zóna (Románia, Mehedinţi) – telep bader 1983, 56, Taf. 9. 85. 130. Keszthely-Apátdomb (Magyarország, Zala m.) kŐszegi 1960, 140; bader 1983, 56. 131. Pričac (Horvátország, Vinkovci) vinski-gasParini 1973, 218, Tab. 3, 5, 7, 11–12; bader 1983, 56 132. Sânnicolau Mare/Nagyszentmiklós (Románia, Timiş) – urnasír bader 1983, 56, Taf. 9. 85A. 133. Szárazd (Magyarország, Tolna m.) HoLste 1951, 13, Taf. 21. 41; bader 1983, 56; mozsoLiCs 1985, 188–189, Taf. 27. 1. XV. lista. Paszományos ibulák — Besorolhatatlan darabok 134. Aiud/Nagyenyed (Románia, Alba) – depó bader 1983, 47, Taf. 8. 36. 135. Bobrovček/Kisbobróc (Szlovákia, Liptovský Mikulás) – depó novotná 2001, 50, Taf. 13. 97. 136. Bodrog/Bodrogszentmária (Szlovákia, Trebišov) – depó bUdinský-k rička 1970, 41, Abb. 9. 36; novotná 2001, 50. 137. Bonyhád vidéke (Magyarország, Tolna m.) – depó Wosinsky 1890, III. t. 33–34; HamPeL 1892, CLIII. t. 33–34; mozsoLiCs 1985, 102–104, Taf. 40. 10–11. 138. Bogata/Bogata Românescă/Oláhbogáta (Románia, Cluj) – depó PetresCU-dîmboviţa 1978, 115; bader 1983, 47. 139. Bihor/Bihar vidéke (Románia, Bihor) – szórvány bader 1983, 47, Taf. 8. 37. 140. Bocşa/Bocşa Montană/Boksabánya (Románia, Caraş–Severin) – depó HaLaváCs 1887, I. t. 2,4; HamPeL 1892, 102, CLXIV. t. 2, 4; PetresCU-dîmboviţa 1978, 115, Taf. 84B. 15–16; bader 1983, 47, Taf. 8. 39–40. 141. Chotín/Hetény II (Szlovákia, Komárno) – 271., hamvasztásos sír novotná 2001, 50. 142. Crişana/Körös vidéke (Románia) – depó? PetresCU-dîmboviţa 1978, 156, Taf. 272. D7; bader 1983, 47, Taf. 8. 38. 143. Dipşa/Dipse (Románia, Bistriţa-Năsăud) – depó bader 1983, 47–48, Taf. 8. 43–45; CiUgUdean–LUCa– georgesCU 2006, 25, 41, Pl. XXXII. 18–19, 22. 144. Dubno/Dobfenek (Szlovákia, Rimavská Sobota) – depó PaULík 1965, 56; novotná 2001, 50. 145. Esztergom-Kistói dűlő (Magyarország, KomáromEsztergom m.) – depó Ősrégészeti LeveLek 12 (2010) mrt 5, 212, 20. t. 38–39; mozsoLiCs 1985, 116–118, Taf. 137. 16–17. 146. Guşteriţa/Szenterzsébet II (Románia, Sibiu) – depó bader 1983, 48, Taf. 8. 46. 147. Heršpice (Csehország, Nižkovice-Heršpice, Vyíšov) – hamvasztásos sírlelet ŘíHovsky 1993, 58, Taf. 8. 87. 148. Jasenica/Jeszence (Szlovákia, Považká Bystrica) – 1. sír novotná 2001, 50. 149. Kamenný Most/Kőhidgyarmat (Szlovákia, Nové Zámky) – depó novotná 2001, 50, Taf. 13. 94. 150. Krásna Ves/Bánkaraszna (Szlovákia, Topol’čany) – csontvázas 9. sír bUdinský-k rička–veLiačik 1986, 26, Taf. 5. 17, Taf. 9. 8; novotná 2001, 50, Taf. 13. 90. 151. Kotešová/Kotessó (Szlovákia, Žilina) – 11. sír novotná 2001, 50. 152. Ludanice/Nyitraludány (Szlovákia, Topol’cany) – telep žebrák 1982; novotná 2001, 50. 153. Malčice/Málca (Szlovákia, Michalovce) – depó novotná 2001, 50. 154. Markovac/Márktelke-Grunjac (Szerbia, Vršac) – depó vasić 1999, 24, Taf. 4. 50–63. 155. Micurin-Odaia (Moldova) – telep k aiser–sava 2004, 101, Abb. 2. 9. 156. Moldova Veche/Ómoldova (Románia, Caraş-Severin, Banat) – depó miLLeker 1940, 25, Taf. 26; HoLste 1951, 10, Taf. 18. 33–35; bader 1983, 48, Taf. 8. 47. 157. Novi Bankovci (Szerbia, Indjija) – magányos lelet: 10 spirálkorong vasić 1999, 24, Taf. 5. 68–77. 158. Novi Bečej/Törökbecse (Szerbia, Banat) – depó nagy 1955, 59, Taf. 4. 7–9; vasić 1999, 24, Taf. 5. 78–80. 159. Partizánske/Simony (Szlovákia, Topol’čany) – 1. hamvasztásos sír PorUbský 1958, 84, Taf. I. 2–8; novotná 2001, 50. 160. Pavlovce nad Uhom/Pálóc (Szlovákia, Michalovce) – depó HamPeL 1892, 112; novotná 2001, 49, Taf. 13. 88. 161. Pecica/Pécska II (Románia, Arad, Banat) – depó PetresCU-dîmboviţa 1978, 124, Taf. 128. A 70–73; bader 1983, 48, Taf. 8. 48–51. 162. Pobedim/Pobedény (Szlovákia, Trenčín) – telep stUdeníková–PaULík 1983, 76, Taf. 40. 11; novotná 2001, 50, Taf. 13. 95. 163. Poşaga de Sus/Felsőposága (Románia, Alba) – depó tégLás 1886, 148–151, Taf. I. 1; HamPeL 1892, CLXV. t. 11; bader 1983, 48, Taf. 8. 52. 164. Püspökhatvan (Magyarország, Pest m.) – depó k emenCzei 1984, 150–151, Taf. CXIV. 40–41; mozsoLiCs 1985, 178–179, Taf. 140. 38. 165. Răbăgani/Robogány (Románia, Bihor) – depó kUzsinszky 1888, 342; HamPeL 1892, 127; bader 1983, 48, Taf. 8. 53. 166. Rimavská Sobota/Rimaszombat (Szlovákia, Banská Bystrica) – depó? eisner 1933, 301; novotná 2001, 49, Taf. 13. 89. 167. Rudnik (Szerbia, Gornji Milanovac) – depó garašanin 1954, 30, T. 16. 24–26; vasić 1999, 24, Taf. 5. 89–91. 168. Szendrőlád (Magyarország, Borsod-Abaúj-Zemplén m.) – depó HamPeL 1885, 308–310, I. t. 13; 1886b, CVII. 13; k emenCzei 1984, 151, Taf. CXIX. 27. 169. „Szlovákia” – ismeretlen novotná 2001, 50, Taf. 13. 96. 170. „Szlovákia”– ismeretlen novotná 2001, 50. 171. Stará Turá/Ótura (Szlovákia, Trenčín) nešPorová 1988, 97; novotná 2001, 50. 172. Slobodzia-Şireuţi (Moldova, Briceni) – telep dergačev 2002, 44, Taf. 46 H, 2. 173. Suceava/Szucsáva (Moldova, Suceava) – szórvány ignat 1981, 114, Abb 6. 2; k ašUba 2008, 215. 174. Törökkoppány (Magyarország, Somogy m.) márton 1911, 345; bader 1983, 49. 175. Uioara de Sus/Felsőmarosújvár (Románia, Alba) – depó bader 1983, 48–49, Taf. 8. 54–59, Taf. 9. 60. 176. Valea Rusului (Moldova, Făleşti) dergačev 1975, 11–13, Рис. 3. 4–5; 2002, 46, Taf. 48. 10–11; bader 1983, 47; k ašUba 2008, 215. Irodalom Åberg, n. 1935: Bronzezeitliche und Früheisenzeitliche Chronologie V. Stockholm. bader, T. 1978: Epoca bronzului în nord-vestul Transilvaniei: cultura pretraciciă şi tracică. Bucureşti. bader, T. 1983: Die Fibeln in Rumänien. PBF XVI/6, Stuttgart. bakarić, L.–baLen-LetUnić, d.–baLen, j.–miHeLić, s. 2010: Guide to the Prehistoric collection. Archaeological Museum in Zagreb, Zagreb 2010, 69, Fig. 88. bernjakovič, k. 1960: Bronzezeitliche Hortfunde von rechten Ufergebiet des Oberen Theisstales. SlA 8 (1960) 325– 392. borkovskyj, j. 1934–1935: Tři hromadné nálezy bronzu z Podkarpatské Rusi – Drei Bronzeverwahrfunde aus Podkarpatská Rus. PA 40 (1934–1935) 99 – 102 v. brUnn, W. a. 1968: Mitteldeutsche Hortfunde der jüngeren Bronzezeit. RGF 29, Berlin. Ősrégészeti LeveLek 12 (2010) 131 bUdinský-krička, v. 1970: Bronzový depot z Bodrogu, okres Trebišov – Der Bronzehort aus Bodrog, Bezirk Trebišov. ŠtZ 18 (1970) 25–62. bUdinský-krička, v.–veLiačik, L. 1986: Krásna, Ves – Gräberfeld der Lausitzer Kultur. Materialia Archaeologica Slovaca VIII, Nitra. CLaUsing, C. 1996: Urnenfelderzeitliche Vorläufer Eisenzeitlicher Rippenzisten? AKorr 26 (1996) 413–431. CHiLde, v. g. 1929: The Danube in Prehistory. Oxford. CiUgUdean, H.–LUCa, s. a.–georgesCU, a. 2006: Depozitul de Bronzuri de la Dipşa – The Bronze Hoard from Dipşa. Bibliotheca Brukenthal 5, Sibiu. čerče, P.–šinkoveC, i. 1995: Katalog depojec pozne bronaste dobe – Catalogue of Hoards of the Urnield Culture. In: Teržan, B. (ed.): Depojske in posamezne kovinske najdbe bakrene in bronaste dobe na Slovenskem – Hoards and Individual Metal Finds from the Eneolithic and Bronze Age in Slovenia I. Ljubljana 1995, 129–232. darnay k. 1899: Sümegh és vidékének őskora. ArchKözl 22 (1899) 5–85. dergačev 1975: Дергачев, v.: Бронзовые Предметы XIII–VIII вв. до н. э. из Днестовско-Прутского Междуречья. Кишинев. dergačev, v. 2002: Die äneolithischen und bronzezeitlichen Metallfunde aus Moldavien. PBF X/9, Stuttgart. dömötör L. 1897: Őskori leletekről Arad és Temes-megyében. ArchÉrt 18 (1897) 261–264. dUdás gy. 1885: A zentai bronzleletekről. ArchÉrt 6 (1885) 394. eisner, j. 1933: Slovensko v pravěku. Bratislava. eisenberg, j. m.–PriCe, F. W. 2009: Art of the Ancient World. Greek, Etruscan, Roman, Byzantine, Egyptian, & Near Eastern Antiquities. Celebrating our 67th Anniversary. Volume 20, Royal-Athena Galleries New York/London. http://www.royalathena.com/media/intropagespics/AAW09.pdf. eŐry b. 2009: Késő bronzkori ibula rekonstrukciója – Rekonstruktion einer spätbronzezeitlichen Fibel (Posamenterieibel). Ősrégészetei Levelek/Prehistoric Newsletter 11 (2009) 135–138. erCegović, s. 1955: ерцеговUђ, C.: Ъончана Остава из Свилоша – Der Bronzefund aus Sviloš. RVM 4 (1955) 17–25. FiLiP, j. 1936–1937: Popelnicová pole a počátky železné doby v Čechách. Praha. FiLiP, j. 1939: Lužická kultura v Československu – Die Lausitzer Kultur in Böhmen und Mähren. PA 41 (1936–1938 [1939]) 14–51. FiLiP, j. 1947: Déjinné počátky Českého ráje – The Historic Beginnings of the Bohemian Paradise. Praha. FiLiP, j. 1969: Enzyklopädisches Handbuch zur Ur- und Frühgeschichte Europas 2 (L–Z). Prag. FiLimon, a. 1924: Le Dépôt en Bronze de Suseni. Dacia I (1924) 343–358. gaáL, a. 2001: Posamenterieibel mit Fusspirale, Bronzebecken und Bronzehelm aus dem Donauabschnitt im Komitat Tolna. CommArchHung 2001, 41–50. gaáL a. 2002: Vezérkorongos ibula, bronzüst és bronzsisak a Duna Tolna megyei szakaszáról. Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve 24 (2002) 99–109. gabroveC, s. 1983: Jugoistočnoalpska regija. In: Benac, A. (ed.): Praistorija Jugoslavenskih Zemalja IV. Bronzano Doba. Sarajevo 1983, 21–98. gaLLUs, s.–HorvátH, t. 1939: Un peuople cavalier préscythique en Hongrie. Trouvailles archéologiques du premier âge du fer et leurs relations avec l’Eurasie – A legrégibb lovasnép Magyarországon. A korai vaskorból való régészeti hagyatéka és euráziai kapcsolatai. Leipzig. garasanin, d. 1954: гарашанин, Д. 1954: Каталог Метала. Праисторја I – Katalog der vorgeschichtliche Metalle. Vorgeschichte I. Београд/Belgrad. gedL, m. 2004: Die Fibeln in Polen. PBF XIV/10, Stuttgart. HaLaváCs gy. 1887: A Német-bogsáni őskori leletekről. ArchÉrt 7 (1887) 49–52. HamPeL, j. 1877: Antiquités Préhistoriques de la Hongrie. Esztergom. HamPeL j. 1885: Szendrő-Ládi bronzlelet. ArchÉrt 5 (1885) 308–310. HamPeL, j. 1886a: Trouvailles de l’âge de bronze en Hongrie. Budapest. HamPeL j. 1886b: A bronzkor emlékei Magyarhonban I. Képes Atlasz. Budapest. HamPeL j. 1892: A bronzkor emlékei Magyarhonban II. A leletek statisztikája. Budapest. HamPeL j. 1895: Három dunántúli bronzlelet. ArchÉrt 15 (1895) 97–115. HamPeL j. 1896: A bronzkor emlékei Magyarhonban. III: Áttekintő ismertetés. Budapest. Heimann, F. 1997: Kis-Bobrocz, Kom. Liptau, Ungarn (Bobrovček, Kr. Liptovský Mikuláš). In: Hänsel, A.–Hänsel, B. (Hrsg.): Gaben an die Götter. Schätze der Bronzezeit Europas. Berlin 1997, 148–149. Hoernes m. 1904: Őskori és római leletek Magyarországból a Bécsi Udvari Természetrajzi Múzeumban. ArchÉrt 14 (1904) 204–211. 132 Ősrégészeti LeveLek 12 (2010) HoLste, F. 1951: Hortfunde Südosteuropas. Marburg/Lahn. Hansen, s. 1994: Studien zu den Metalldeponierungen während der älteren Urnenfelderzeit zwischen Rhônetal und Karpatenbecken. Teil 1. Universitätsforschungen zur prähistorischen Archäologie 21, Bonn. Hansen, s. 2006: Elemente einer Geschichte der Hortung. In: Kobal’, J. (Hrsg.): Bronzezeitliche Depotdunde – Problem der Interpretation – Ckapби дои бронзи – проблема інтерпретації. Ужгорoд 2006, 55–75. Honti sz.–beLényesy k.–Fábián sz.–gaLLina zs.–Hajdú á. d.–HanseL b.–HorvátH t.–kiss v.–koós i.–marton t.–németH P. g.–oross k.–osztás a.–PoLgár P.–P-szeŐke j.–serLegi g.–sikLósi zs.–sóFaLvi a.–virágos g. 2004: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002–2003). Előzetes jelentés III – Preliminary Report III. The preceding archaeological excavations (2002–2003) of the M7 highway in Somogy County). SMK 16 (2004) 3–70. Honti Sz. 2007: Az urnamezős kultúra bronz ékszerei Balatonboglár-Berekre-dűlő és Balatonboglár-Borkombinát lelőhelyről. In: Belényesy K.–Honti Sz.–Kiss V. (szerk.): Gördülő idő. Régészeti feltárások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán Zamárdi és Ordacsehi között – Rolling Time. Excavations on the M7 Motorway in County Somogy between Zamárdi and Ordacsehi. Budapest 2007, 178–180. ignat, m. 1981: Contribuţii la cunoașterea epocii bronzului și a Hallstattului timpuriu în judeţul Suceava – Contributions à l’étude de l’Âge du Bronze et du Hallstattien ancien dans le département de Suceava. Thraco-Dacia 2 (1981) 133–146. kaiser, e.–sava, e. 2004: Кайзер, e.–Сава, e.: Новые исследования культура Ноуа в Молдове. In: Толочко, П. П. (red.): Матерiали конференцїi „Провлеми скiфо–сарматсkой археологїi Пiвнiчного Причорномор’я”. Стаожитностi стелнового Пр ичормор’я Криму. Запорiжжя 2004, 99–103. kaLiCz-sCHreiber, r. 2010: Ein Gräberfeld der Spätbronzezeit von Budapest-Békásmegyer. Bearbeitet und fertigestellt von N. Kalicz und G. Váczi. Mit Beiträgen von B. Hänsel, B. Heußer. Budapest. kárPáti k. 1896: A velemi bronzlelet. ArchÉrt 16 (1896) 295–304. kašUba, m. 2008: Die ältesten Fibeln im Nordpontus. Versuch einer Typologie der einfachen Violinbogenibeln in südlich Mittel-, Süd- und Südosteuropa. Eurasia Antiqua 14 (2008) 193–231. kemenCzei t. 1969: Újabb bronzleletek Borsod megyéből – Neue Bronzefunde im Komitat Borsod. HOMÉ 8 (1969) 27–68. kemenCzei t. 1983: A Tatabánya-Bánhidai bronzlelet – Der Bronzefund von Tatabánya-Bánhida. ArchÉrt 109 (1983) 61–67. kemenCzei, t. 1984: Die Spätbronzezeit in Nordostungarn. ArchHung 51, Budapest. kemenCzei, t. 1996: Angaben zur Frage der endbronzezeitlichen Hortfundstufen im Donau–Theißgebiet. CommArchHung 1996, 53–92. kemenCzei, t. 1999: Spätbronzezeitliche Goldschatzfunde. In: Kemenczei, T.–Raczky, P. (Hrsg.): Prähistorische Goldschätze aus dem Ungarischen Nationalmuseum. Budapest 1999, 63–79. kemenCzei, t. 2003: Der erste Bronzefund von Bodrogkeresztúr. ArchÉrt 128 (2003) 17–49. kobaL’, j. v. 2000: Bronzezeitliche Depotfund aus Transkarpatien (Ukraine). PBF XX/4, Stuttgart. koLbaCH, b. 1900: A simonfai bronzleletekről a kaposvári főgymnázium gyűjteményében. ArchÉrt 20 (1900) 79–84. koLbaCH, b. 1904: Tekercses bronzibuláról a simonfai kincsleletből. ArchÉrt 24 (1904) 174. kosCHik, H. 1981: Ein Hortfund der späteren Urnenfelderzeit von Fridoling, Ldkr. Traustein, Oberbayern. BVbl 46 (1981) 37–56. kŐszegi, F. 1960: Beiträge zur Geschichte der ungarischen Urnenfelderzeit (HA–B). ActaArchHung 12 (1960) 137–186. kŐszegi F. 1988: A Dunántúl története a későbronzkorban – The History of Transdanubia during the Late Bronze Age. BTM Műhely I, Budapest. kUbinyi F. 1861: Magyarországban talált kő- és bronzkori régiségek. ArchKözl 11 (1861) 81–113. kUbinyi F. 1892: Krasznahorkai bronz-lelet. ArchÉrt 12 (1892) 151–161. kUzsinszky b. 1888: Délvidéki és Erdélyi Muzeumok. ArchÉrt 8 (1888) 336–343. kUzsinszky b. 1920: A Balaton környékének archeologiája. Lelőhelyek és leletek. Budapest. kytLiCová, o. 2007: Jungbronzezeitliche Hortfunde in Böhmen. PBF XX/12, Stuttgart. Lázár j. 1951: A Sághegy-környéki hallstattkori tumulus sírokról – Tumulus graves belonging to the Hallstatt period from the surroundings of Sághegy. ArchÉrt 78 (1951) 36–42. LeHóCzky t. 1885: Lázárpataki bronzlelet. ArchÉrt 5 (1885) 183–188. makarová, e. 2008: Ženký kroj lužickej kultúry v dobe bronzovej na Slovensku. Pokus o rekonštrukciu na základe hrobových nálezov a depotov – Female Costume of the Slovak Branch of the Lusatian Culture in the Bronze Age. An Attampt at the Reconstruction on the Ground of Grave and Hoard Findings. ŠtZ 44 (2008) 65–188. Ősrégészeti LeveLek 12 (2010) 133 márton L. 1911: A magyarhoni ibulák osztályozása. ArchÉrt 27 (1907) 329–352. meLHáLd gy. 1886: Somogy megyei ősleletekről. ArchÉrt 6 (1886) 231–233. miLLeker, F. 1940: Vorgeschichte des Banats. Starinar 15 (1940) 3–42. miLosević, P. 1960: Милошевић, П.: Бронзана остава из Пећинаца. RVM 9 (1960) 156–175. miske k. 1907: A Velem Szt. Vidi őstelep I. A harácsolt leletek leírása. Wien. miske k. 1910: A Hallstatt-kor hazai és egyéb európai nevezetesebb kapcsolótűi. MKÉ 4 (1910) 66–77. mozsoLiCs a. 1949: Két dunántúli bronzlelet a Hallstattkorból – Deux trouvailles de Bronze Hallstattiens, Retrouvées en Transdanubie. ArchÉrt 76 (1949) 26–29. mozsoLiCs, a. 1950: Der Goldfund von Velem Szentvid. Ein Beitrag zur Metallkunst der älteren Hallstattzeit. Praehistorica 1, Basel. mozsoLiCs a. 1975: Somogy megyei bronzleletek – Bronzefunde aus Kom. Somogy. SMK 2 (1975) 5–21. mozsoLiCs, a. 1985: Bronzefunde aus Ungarn. Depotfundhorizonte von Aranyos, Kurd und Gyermely. Budapest. mozsoLiCs, a. 2000: Bronzefunde aus Ungarn. Depotfundhorizonte Hajdúböszörmény, Románd und Bükkszentlászló. Prähistorische Archäologie in Südosteuropa 17, Kiel. mrt 5: Horváth I.–H. Kelemen M.–Torma I.: Komárom megye régészeti topográiája. Esztergom és dorogi járás. Magyarország Régészeti Topográiája 5, Budapest 1979. nagy, š. 1955: нaђ, ш.: Бронзана ocтава из новог Ъечеја – Der Bronze-Hortfund aus Novi Bečej. RVM 4 (1955) 43–61. nestor, j. 1932: Der Stand der Vorgeschichtsforschung in Rumänien. BRGK 22 (1932 [1933]) 11–181. nešPorová, t. 1988: Prívastky málezov z Regiónu Trenčianskeho Múzeu – Fundzunächste aus der Region des Trenčíner Museums. AVANS 1987 [1988] 96–97. novotná, m. 1957: Poklad bronzov z dolného Pohronia – Der Bronzeschatz aus dem unteren Grantal. ŠtZ 2 (1957) 71–74. novotná, m. 1970: Die Bronzehortfunde in der Slowakei. Spätbronzezeit. Bratislava. novotná, m. 1984: Halsringe und Diademe in der Slowakei. PBF XI/4, München. novotná, m. 2000: K depotom horizontu Gyermely v Karpatskej kotline – Zu den Bronzehortfunden des Horizontes Gyermely im Karpatenbecken. Pravĕk NŘ 10 (2000) 365–377. novotná, m. 2001: Die Fibeln in der Slowakei. PBF XIV/10, Stuttgart. orosz e. 1906: Erdélyi bronzleletekről. ArchÉrt 26 (1906) 368–375. Pabst, s. 2011: Die grossräumige Ausbreitung der Brillenibeln am Übergang von der Bronze- zur Eisenzeit – Kommunikationswege und soziale Hintergründe. In: Dietz, U. L.–Jockenhövel, A. (Hrsg.): Bronzen im Spannungsfeld zwischen praktischer Nutzung und symbolischer Bedeutung. Beiträge zum internationalen Kolloquium am 9. und 10. Oktober 2008 in Münster. PBF XX/13, Stuttgart 2011, 199–234. PaHič, st. 1972: Pobrežje. Katalogi in monograije 6, Ljubljana. PaULík, j. 1959: Ružicové spony zo Slovenska – Posamenterieibeln in der Slowakei. SlA 7 (1959) 328–362. PaULík, j. 1965: Súpis medených a bronzových predmetov v Okresnom vlastivedom múzeu v Rimavskej Sobote – Verzeichnis der Kupfer- und Bronzegegenstände um Heimatkundlichen Museum zu Rimavská Sobota. ŠtZ 15 (1965) 33–106. Patay P. 1964: A bokodi bronzlelet – Der Bronzefund von Bokod. FolArch 16 (1964) 7–21. Patek, e. 1968: Die Urnenfelderkultur in Transdanubien. ArchHung 44, Budapest. PásztHory, k.–mayer, F. e. 1998: Die Äxte und Beile in Bayern. PBF IX/20, Stuttgart. PetresCU-dîmboviţa, m. 1960: ПетреСКу-ДыМъовица, М.: Конец бронзового и начало раннежелезново века в Молдове всвете поледник археологических раскопок. Dacia 4 (1960) 139–159. PetresCU-dîmboviţa, m. 1978: Die Sicheln in Rumänien mit Corpus der jung- und spätbronzezeitlichen Horte Rumäniens. PBF XVIII/1, München. PorUbský, j. 1958: Lužické popolnicivé pole v Partizanskom – Der Lausitzer Urnengräberfeld in Partizánske. SlA 6/1 (1958) 82–98. PULszky F. 1897: Magyarország archaeologiája II. Budapest. radiśić r. 1958: раДишић, P.: Бронзани налаз из Сечња. RVM 7 (1958) 115–122. reiner zs. 1888: Az ispánlaki bronzlelet. ArchÉrt 8 (1888) 10–25. ŘíHovský, j. 1993: Die Fibeln in Mähren. PBF XIV/9, Stuttgart. saLaš, m. 2005a: Bronzové depoty střední až pozdní doby bronzové na Moravĕ a ve Slezsku I. – Hügelgräberbronzeund urnenfelderzeitliche Metalldepots in Mähren I. Text. Brno. saLaš, m. 2005b: Bronzové depoty střední až pozdní doby bronzové na Moravĕ a ve Slezsku II. – Hügelgräberbronzeund urnenfelderzeitliche Metalldepots in Mähren II. Tabulky. Brno. 134 Ősrégészeti LeveLek 12 (2010) seeWaLd, o. 1938: Ein frühhallstattzeitlicher Verwahrfund aus Banka bei Pistyan. Sudeta 14 (1938) 10–15. sŐregi, j. 1933: Jelentés a Déri múzeum 1933. évi működéséről és állapotáról. DMÉ 24 (1933) 5–38. šimić, j. 2008: Die Bronzezeit im kontinentalen Kroatien. In: Balen-Letunić, D.–Bader, T.–Stork, S. (Hrsg.): Dreitausend Jahre Vorgeschichte. Meisterwerke der Metallzeit im kontinentalen Kroatien. Hochdorf/Enz, Eberdingen 2008, 45–79. v. szabó g. 2009: Kincsek a föld alatt. Elrejtett bronzkori fémek nyomában. In: Anders A.–Szabó M.–Raczky P. (szerk.): Régészeti Dimenziók. Tanulmányok az ELTE BTK Régészetttudományi Intézetének műhelyéből. Budapest 2009, 123–138. v. szabó, g. 2011: Spätbronzezeitliche Bronzehortfunde im Siedlungskontext – Neue Forschungsergebnisse aus Ostungarn. In: Berecki, G.–Németh, R. E.–Rezi, B. (eds): Bronze Age Rites and Rituals in the Carpathian Basin. Proceedings of the International Colloquium from Târgu Mureş 8–10 October 2010. Târgu Mureş 2011, 335–356. száraz a. 1891: Az Egger féle régiséggyűjtemény. ArchÉrt 11 (1891) 320–330. szentmártoni darnay k. 1889: Zala megyei bronzleletek. ArchÉrt 9 (1889) 176–177. szentmártoni darnay k. 1897: A kisapáti bronzkincs. ArchÉrt 17 (1897) 116–127. szentmártoni darnay k. 1910: Az uzsavölgyi bronzkincs. ArchÉrt 30 (1910) 426–431. tarbay j. g. 2011: Későbronzkori depó Kesztölcről. A feldolgozás első lépései. Alapszakos (BA) szakdolgozat, kézirat. ELTE BTK Régészettudományi Intézet, Budapest. tégLás g. 1886: A potsági bronzleletről. ArchÉrt 6 (1886) 148–151. tégLás g. 1892: A történelemelőtti Dáciáról. ArchÉrt 12 (1892) 403–410. teržan, b. 2000: Bronzezeit und älteren Eisenzeit im östlichen Mitteleuropa zum Mittelmeergebiet. In: Beck, H. (Hrsg.): Fibel und Fibeltracht. Reallexikon der Germanischen Altertumskunde 8, Berlin 2000, 34–46. tomPa, F. 1937: 25 Jahre Urgeschichtsforschung in Ungarn 1912–1936. BRGK 24–25 (1934–1935 [1937]) 27–127. török gy. 1940: A Lengyeltótiban előkerült bronzlelet – Der Bronzefund aus Lengyeltóti. Dolg 16 (1940) 57–65. Undset, i. m. 1880: Études sur l’âge de bronze de la Hongrie. Christiania. Undset i. m. 1884: Az oroszi lelet és a magyarországi bronzleletek. ArchÉrt 4 (1884) 231–233. vásárHeLyi i. 1889: A gyermeli bronzleletekről. ArchÉrt 9 (1889) 62–66. vasić, r. 1999: Die Fibeln im Zentralbalkan (Vojvodina, Serbien, Kosovo und Makedonien). PBF XIV/12, Stuttgart. veLiačik, L. 1983: Die Lausitzer Kultur in der Slowakei. Nitra. veLiačik, L. 2002: Ružicová spona z Považskej Bystrice-Malého Manína – Posamenterieibel von Považská BystricaMalý Manín. AVANS 2001 [2002] 222–223. vinski-gasParini, k. 1973: Kultura polja sa žarama u sjevernoj Hrvatskoj – Die Urnenfelderkultur in Nordkroatien. Zadar. Wanzek, b. 1992: Der älturnenfelderzeitliche Hortfund von („Lengyeltóti II“), Komitat Somogy, Ungarn. Eine Vorlage. APA 24 (1992) 249–288. Wosinsky m. 1890: A Bonyhádvidéki bronzlelet. ArchÉrt 10 (1890) 29–42. Wosinsky m. 1896: Tolnavármegye. Az őskortól a honfoglalásig. Budapest. zotz, L. F. 1934: Der Verwahrfund von Paulsdorf, Kr. Namslau. Alt-Schlesien 5 (1934) 164–169. žebrák, P. 1982: Výsledky průzkumu v obách Kamanová a Mýtna Nová Ves – Ergebnisse der Begehung in den Gemeinden Kamanová und Mýtna Nová Ves. AVANS 1981 [1982] 314. New passementerie ibulae from Kesztölc and Dunaújváros in Transdanubia The study discusses the passementerie ibulae in relation to three new inds of this jewellery type from Transdanubia. The pieces from Kesztölc (County Komárom–Esztergom) came to light in 2008 as part of a large Late Bronze Age hoard (Ha A1–A2) containing over a hundred artefacts (Figs 1–3). Gergely Radovics, a local collector, presented the inds he had discovered with a metal detector to archaeologists Gábor V. Szabó and Gábor Lassányi. The assessment of the inds is in progress as part of my MA thesis. The other ibula comes from Dunaújváros (County Fejér). It was discovered in the museum’s collection by Gábor Váczi during his research in the museum. The ind circumstances of the ibula are not known (Fig. 4). The Dunaújváros ibula and ibula 1 from Kesztölc can be assigned to Type A3a, while ibula 2 can be grouped among the Uzsavölgy type ibulae in Ősrégészeti LeveLek 12 (2010) 135 view of its morphological traits. The date of the deposition of the Kesztölc hoard (Ha A1–A2) is based on various artefacts in the hoard, such as socketed axes with a Y rib, belt plaques, thirty-eight rings with pointed terminals, mount of a Žatec type cista. The Dunaújváros ibula can be broadly dated to the Ha A1–Ha B1 period. The study offers an overview of previous research and a typo-chronological assessment of the inds (Figs 7–8), as well as a catalogue of the known types (Lists I–XV) and a distribution map of the currently known ibulae from the Carpathian Basin and neighbouring regions according to type (Figs 9–10). Knowing that this region is adversely affected by the activity of illegal metal detectorists and the illicit antiquities trade, I also searched for passementerie ibulae offered by Western European and American auction houses, and I also presented the little-known pieces in foreign collections (Figs 5–6). Passementerie ibulae evolved in the Carpathian Basin during the Ha A period. A rich variety of these ibulae is known from Moldavia to Germany and from Poland to Serbia. The greatest concentration can be noted in the Transdanubian distribution of the Urnield culture and in the Lausitz distribution. All basic forms had appeared by the Ha A1 period. Most of the known pieces can be dated to this period and the ensuing Ha A2 period, while the various formal sub-variants appeared in the Ha B1 period. The latest pieces were deposited in the Ha B3 period (Fridoling). The internal chronology of the passementerie ibulae is uncertain because it is based on the synchronisation of the bronze hoard horizons of Central Europe. This stylistic chronology is in part outdated and in part unreliable. A new, revised chronology of the entire Carpathian Basin will no doubt inluence the dating of these ibulae too. It seems to me that the current, over-complicated typological scheme is unnecessary and that there is no need to further sub-divide the unique pieces, such as the ones from Dobrinci, Fridoling, Pobrežje and Sviloš, and the improved/modiied versions, such as the ones from Kuzmin, Manín, Stupava and Porta-Bohemica-Labe, into further sub-types; these artefacts should be regarded and treated as unique pieces. Most of the known passementerie ibulae were part of a hoard or were stray inds, while the few pieces originating from burials (Heršpice, Krásna Ves, Partizánské, Jasenica, Kotešová, Chotín, Békásmegyer, Senta, Celldömölk-Sághegy) are usually fragmentary. Little is known about how they were worn owing to the period’s cremation rite. In my view, there are few well-documented and anthropologically analysed graves for linking these ibulae to a particular gender, and thus I would challenge their interpretation as part of the female costume jewellery. Even though a prestige role is often accorded to passementerie ibulae, there is no conclusive evidence to support this. However, it must in all fairness be noted that the manufacture of these jewellery pieces called for a complex metallurgical chaine opératoire and advanced metalworking skills. Passementerie ibulae fall into the same jewellery category as gold ornaments. Diadems, inger-rings, passementerie necklaces and spiral bracelets, whose production called for superior metallurgical knowledge. Both intact pieces and fragmentary ones come from the period’s major sites such as Velem and Sághegy. It seems to me that passementerie ibulae of Types B and C were part of the elite’s possessions because of their size, sophisticated manufacturing technique and rarity. This study will hopefully provide a irm basis for further studies on how Late Bronze Age ibulae were worn. There are still many unresolved questions regarding passementerie ibulae; the re-publication of old inds would enable an analysis of this artefact type based on exact metrical data. New, well-documented grave assemblages will no doubt contribute to a better understanding of the function of this remarkable jewellery type and to answering a set of perplexing questions. 136 Ősrégészeti LeveLek 12 (2010)

Log In

New passementerie fibulae from Kesztölc and Dunaújváros in Transdanubia

New passementerie fibulae from Kesztölc and Dunaújváros in Transdanubia

New passementerie fibulae from Kesztölc and Dunaújváros in Transdanubia

New passementerie fibulae from Kesztölc and Dunaújváros in Transdanubia

New passementerie fibulae from Kesztölc and Dunaújváros in Transdanubia

RELATED TOPICS